Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-53. Törvényjavaslat a német birodalommal 1878. évi deczember hó 16-án kötött kereskedelmi szerződésről
53. szám. 1Í5 tisztviselőkönkivül tartoznak, az osztrák-magyar monarchiában: a fővámhivatalok főtisztviselői, a pénzügyőrség főbiztosai és biztosai; Németországban: a fővámhivatalok tagjai és a főellenőrök. 2. A vámkartel 54k czikkihez. Nem vétetik ugyan kifogás alá, hogy a határfelügyelők (pénzügyőrség) a csempészet megakadályozása és fölfedezése czéljából egymást, kölcsönösen segitsék, és aa e részben tett. észrevételeiket egymással közvetlenül közöljék. Mindazonáltal egyetértettek a jelenvoltak az iránt, hogy a czélszerű összemüködés iránti megállapodás végett időről-időre és különös esetekben tartandó tanácskozások rendesen csak a kétfelőli főbb vám- és adóhivatalnokok közt történjenek. 3. A vámkartel 6. %-ához. Elismertetik, hogy a kétfelőli vám- és adóhivatalnokok, ha valamely csempészkedő üldözésénél vagy saját államuk vámtörvényeinek áthágására vonatkozó tárgyak, vagy nyomok kutatása alkalmával a másik szerződő fél területére mennek át, csakis arra szorítkozhatnak, hogy az ottani helységi elöljáróságoknál vagy hatóságoknál a tényálladék és a tettes kinyomozásához és a bizonyításhoz megkívántató rendszabályokat, az elkövetett vagy megkisérlett vámkijátszásra vonatkozó bizonyítékok megszerzését, valamint a körülményekhez képest az árúknak ideiglenes lefoglalását és a tettesnek letartóztatását javasolják; hogy azonban az emiitett hivatalnokok idegen területen sem a tettes személyét, sem az áthágás tárgyait le nem tartóztathatják, sem pedig fegyvereikkel nem élhetnek. Ha azonban a hivatalnokok az üldözésnél személyükre irányzott tettleges megtámadások folytán azon kényszerűségbe helyeztetnek, hogy idegen területen önvédelmükre fegyvereikhez folyamodjanak, azon ország hatóságai, melyben ez történt, minden egyes esetben az ott érvényben álló törvények szerint határozni fognak az iránt, vájjon ezen használat egyátalában, vagy a volt terjedelemben a nachweisen, nebst Belegen zur Notiznahme einzusehen, gehören ausser den höheren Beamten, in Oesterreich-Ungarn: die Oberbeamten der Hauptzollámter, die Finanzwach-Obercommissáre und Commissare, in Deutschland: die Hauptamtsmitglieder und die Ober-Controleure. 2. Zu §. 5 des Zollcartells. Es wird als unbedenklich anerkannt, dass die Grenzaufseher (Finanz-Wachmannschaften) zur Verhütung und Entdeckung des Schleichhandels sich gegenseitig unterstützen und ihre darauf bezüglichen Wahrnehmungen einander unmittelbar mittheilen. Man war jedochdarüber einverstanden, dass die zur Verstandigung über zweckmassiges Zusammenwirken von Zeit zu Zeit und bei besonderen Veranlassungen vorzunehmenden Berathungen zunachst nur unter den beiderseitigen oberen Zoli- und Steuerbeamten stattzufinden habén. 3. Zu §. 6 des ZollcartelU. Es wird anerkannt, dass die beiderseitigen Zoli- und Steuerbeamten, wenn dieselben bei Verfolgung eines Schleichhandlers oder der Gegenstánde oder Spuren einer Uebertretung der Zollgesetze des einen vertragenden Theiles in das Gebiet des anderen sich bégében, sich lediglich darauf zu beschranken habén, bei den dortigen Ortsvorstánden oder Behörden die zur Ermittelung des Thatbestandes und des Thaters und die zur Sicherung des Beweises erforderlichen Massregeln, das Sammeln aller Beweismittel bezüglich der vollbrachten oder versuchten Zollumgehung, sowie den Umstánden nach die einstweilige Beschlagnahme der Waaren und die Festhaltung der Thater zu beantragen, dass die genannten Beamten dagegen auf fremdem Gebiete weder die Person des Thaters, noch die Gegenstande der Uebertretung anhalten, noch auch von ihren Waffen Gebrauch machen dürfen. Sollten aber die Beamten bei der Verfolgung durch thatliche Angriffe auf ihre Person in die Nothwendigkeit versetzt werden, zu ihrer Selbstvertheidigung auf fremdem Territórium von ihren Waffen Gebrauch zu machen, so habén in jedem einzelnen Falle die Behörden des Landes, in welchem dieser Fali vorgekommen,
