Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-46. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése „az 1875. évi XLIX. és 1877. évi IX. törvényczikkek némely határozatának módositásáról” szóló törvényjavaslathoz
138 46. szám. modjék; tehát értékesité ez összeget a törvényben megszabott árfolyamon alól, és ezt helyettesité a legújabb kibocsátású évjáradékokból hasonló összeggel. Ez iránt kéri a törvényjavaslat első szakaszában a jóváhagyást. A bizottság nem tagadhatja ezt meg a kormány hitelműveletétől; mert a törvénytől eltért ugyan akkor, midőn ezt tévé; de hódolt a hitelviszonyok követelményeinek és pénzügy, állapotainknak. Mert, a törvény által kijelölve lévén a szükség és annak aranyjáradékkal fedezete, a kormánynak vagy csak harmadik kibocsátású, akkor még (előbbi kibocsátású papir hevervén értékesitetlenül) sok nehézséggel értékesíthető aranyjáradékokhoz kellett volna a törvényben kijelölt czélok fedezésére folyamodnia; vagy az első kibocsátás vissza tartott összegének a törvényben kiszabott árfolyamon alól való értékesítésével kellé a szükséget fedeznie. Ugy hisszük, helyesen cselekedett a kormány, midőn az utóbbi módhoz folyamodott; mert a már meghonosodott papíroknak még nem értékesített összegét is, úgyszólván escompteirozza a pénzpiacz hitelünk rovására és igy az mindenesetre könnyebben, jobban volt értékesíthető, mintha a pénzpiacz újabb és újabb kibocsátások előtt áll, addig, mig a már kibocsátott papírok értékesítve nincsenek; már pedig a f. évi deczemberben lejáró kincstári utalványok beváltását halasztani nem lehete és igy, a bizottság meggyőződése szerint helyesen cselekedett a kormány, hogy e kötelezettségünk teljesítését tartotta mindenekelőtt szem előtt, és e czélra a törvényben kiszabott árfolyamon alól értékesité az említett 40 milliót, mielőtt újabb kibocsátáshoz folyamodott. A törvényjavaslat 1. §-ában kért helybenhagyást tehát a bizottság helyes üzleti felfogás követelményének és igy érdekünknek megfelelőnek találván, azt megadandónak tartja. Ha pedig igy mintegy részleges fedezetét veszti az 1874. évben kibocsátott kincstári utalványok beváltásának rövid időn beálló kezdete, hogy a kormánynak e hitelműveletre és a törvényekben kijelölt többi szükségekre fedezete legyen, kéri a kormány a törvényhozást, a javaslat 2. §-ában, hogy az 1. §-ban emiitett első kibocsátású 40 milliónyi évjáradéknak megfelelő és törvényeink értelmében kibocsátott, de a fentebb emiitett okból az első kibocsátású 40 millióval helyettesitett, újabb kibocsátású évjáradékpapirokat árfolyam megszabása nélkül értékesíthesse; minthogy azonban ez összeg hovaforditására nézve mondatik ki az 1877: IX. t.-cz. 2. §-ában foglalt azon kikötés, hogy abból 21—22 millió forint, az 1874. évben kibocsátott 767Ü milliónyi kincstári utalvány beváltásának megkezdésére fordittassék, igy a bizottság előtt, a közvetlen szükség fedezetére fordított első kibocsátású járadékok eredeti feladatának ez újabb kibocsátású járadékkal való teljesítése helyesnek és elfogadandónak látszik. Igen természetes, hogy a mi az egész beváltási hitelművelet keresztülvitelének módozatait, feltételeit és eredményét illeti, ezekre nézve fenmarad az 1877: IX. t.-cz. 3. §-ának azon határozata, hogy a conversio egész műveletének keresztülvitele és teljes befejezése után utólagos beczikkelyezés végett az országgyűlésnek bejelentendő. A törvényjavaslatnak Agy czímében, mint szövegében a bizottság több irályi módosítást tévén, azt újra szövegezve •/. alatt van szerencsénk ide csatolni. Kelt Budapesten, 1878. évi deczember 15-én. Zsedényi Ede s. k, Hegedűs Sándor s. k, a% állandó "pénzügyi bizottság elnöke. az állandó pénzügyi bizottság előadója.
