Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-859. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése, a hozzá utasitott 80 milliónyi bankkövetelés ügyében

290 859. szám. állitanctja és ezeket a kereskedelmi forgalom igényeinek megfelelőleg dotálandja, továbbá, hogy alapszabályait akként módositandja, miszerint lombard-üzletének nagyobb kiterjedést adhasson, — ezen feltételek mellett, mondjuk, a magyar kormány arra kötelezte magát, hogy további törvényes intézkedésig a nemzeti bank tényleges működését és jegyeinek kényszer-keletét Magyarországon fenntartandja. Tehát még azon esetre is, ha a vöslaui egyezményben kikötött feltótelek a nemzeti bank által teljesíttettek volna, — a t. osztrák küldöttség azt állítja, hogy ez megtörtónt, inig a magyar országos küldöttség, hivatkozással a két kormány közt folytatott levelezésre, kimutathatná, hogy ez állitás nem felel meg a valódi tényállásnak — de még akkor is, ha a nemzeti bank ama feltételeket teljesítette volna, a magyar kormány csak új jegybank alapításának meg nem engedése és a bankjegyek kényszer-keletének fentartására kötelezte magát, mely kötelezettségnek meg is felelt, de soha egy szóval még a maga nevében sem igére meg azt, hogy akár a 80 milliós adósság tőkéjének bármely részét átvállalni, akár a netaláni kamat-szükséglethez hozzájárulni hajlandó volna. Es itt legyen szabad még egy körülményre irányozni a birodalmi tanács tisztelt küldöttségének szíves figyelmét. Nemcsak e tisztelt küldöttség nagybecsű izenete mondja, hanem az utolsó évek alatt e tárgy körül folytatott viták alkalmával ugy a cs. k. osztrák kormány, valamint a birodalmi tanács részéről ismét és ismét hangsúlyoztatott, azon — állítólag — magától érthető és el nem választható összefüggés, mely a bankügy és a 80 millió kérdése közt fenáll. A legilletékesebb osztrák tényezőknek éveken át hangsúlyozott ezen nézetével szemben, lehetetlen lett volna, hogy midőn az osztrák kormány a magyarral a bankügy törvényes rendezéséig teendő ideiglenes intézkedések felett egyezkedett, ez egyezkedésben csakis a tulajdonkópi bankkérdésre szorítkozott volna, figyelmem kivül hagyva az épen az osztrák felfogás szerint amazzal állítólag oly szoros kapcsolatban álló 80 milliós kérdést, még pedig teljes hallgatással mellőzve nemcsak a tőkevisszafizetést, melyről azt lehet mondani, hogy csak 10 év múlva volt esedékes, de még az esetleges kamatfizetést is, melynek tényleges igénybe