Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-859. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése, a hozzá utasitott 80 milliónyi bankkövetelés ügyében

278 859. szám. hivatkozunk, mely igy szól: „A magyar kir. országos pénzügyér a nemzeti banknak most fönálló jogi viszonyait, mig az országgyűlési bizottság operatumának értelmében az e tekintetben szerződésileg megállapítandó határozatok nem szabályoztatnak, sem közigazgatási, sem törvényhozási utón nem bolygatja. — Sőt eddig az ideig a közös pénzügyér is az előforduló kérdésekben, nevezetesen a bankjegyek kibocsátást illető kérdésekben, egyezkedni fog a magyar királyi országos pénzügyministerrel." Épen ebből az okból a deputatiók 1867. évi tárgyalásai egyátalában, nem terjeszkedtek ki a bankkérdésre, sem az ettől elválaszthatlan 80 milliós adósságra. De mind a két fél ministere Vöslauban 1867. szeptember 12-én jegyzőkönyvileg állapodtak meg arra nézve, hogy szabályozzák mind a két kormány magatartását a nemzeti bankkal szemben ideiglenesen vagyis addigra, mikor a birodalom két fe!e közös egyetértéssel uj törvényes határozatokat hoznak a birodalom bank és bankjegy ügyére nézve. A szeptember 12-iki jegyzőkönyv 10. szakasza igy szól : „Mindaddig, mig a birodalom két fele közös megegyezéssel nem hoz uj törvényes határozatokat az osztrák monarchia bank és bankjegy ügyére nézve,' a magyar királyi ministerium kötelezi magát, hogy a magyar királyságban nem fog engedélyezni bankot és az osztrák nemzeti bank jegyeit az államjegyekkel egyformán a magyar korona tartományaiban kényszerárfolyammal engedi forgalomba hozatni, ugy szintén azoknak az állami pénztárak által való elfogadását is megengedi, de itt határozott föltételül köti ki, hogy a nemzeti bank köteleztessék a magyar ministerium által szükségeseknek tartott fiókok fölállítására és azoknak a kereskedelmi forgalom szükségleteihez mérten leendő dotálására, továbbá, hogy alapszabályai ugy bővíttessenek ki, hogy előlegeket adhasson a birodalom mindkét felének értékpapirosaira, ugy szintén más szilárd a tőzsdén jegyzett papirosokra is." Hogy a nemzeti bank az ezen egyezményben kikötött feltételeknek, bár nem vett részt mint szerződő fél. teljes mérvben megfelelt, köztudomású. E tényálladékból következik, hogy az 1867. évi kiegyezési tárgyalások által a nemzeti bank viszonyai az államhatalomhoz teljesen érintetlenül maradtak. Ehhez járulnak az 1867. decz. 24-iki törvény, mely tökéletesen megegyezik az 1867 : XV. magyar törvényczikkel, továbbá a megelőző alkudozások és a mindkét kormány részéről létrejött 1867. november 19-iki egyezmény, mely e törvények alapját képezi, csak az általános államadósságra vonatkozott, mig a 80 milliós kölcsön, mely 1863. január havában újból átengedtetett az államnak, származása és természete szerint, valamint eiválhatlan összefüggése miatt azon egész speciális viszonynyal, mely az állami kormány és egy szabadalmazott intézet közt fenforog, nem foglalható bele az általános államadósság fogalmába. E felfogás ellenében nem lehet hivatkozni a jegyzékre, mely 1867-ben bizottság által szerkeztetett: e jegyzék nem volt, nem is lehetett a küldöttségek elé terjesztve, mert sokkal később készült el, mint a küldöttségi alkudozások beterjesztettek t. i. november hó 14-én. E jegyzéket illetőleg a dolog igy áll: a küldöttségi alkudozások folyamában megállapittatott, hogy az általános állami-adósság kamatainak Magyarországot terhelő része ugy állapittatik meg, hogy az általános állami adósság kamataiból 25 millió eleve a Lajthán inneni országok terhére -elkülönittetik; a többiből a magyar korona tartományai 30%-ot vállalnak el.. Eleinte kilátásba vétetett, hogy e ezélból 1867 végén a kamat-szükséglet a két birodalmi rész közt folytatandó formális bizottsági alkudozások utján állapittassék meg; utóbb abban egyeztek meg, hogy e megállapítás már korábban eszközöltessék és pedig a két ministerium által az osztrák államadóssági ellenőrzési bizottság közbenjöttével. Az okmány tehát egyes-egyedül az általános államadósság kamatainak megállapítására szolgílandott és tényleg az 1868-iki állam-előirányzat mellékleteinek példánya az, melyben felsoroltainak az államadósságok egyes nemei ós az ezekre eső kamatok.