Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.
Irományszámok - 1875-835. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitása tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában, a képviselőházhoz beterjesztett ministeri előterjesztésről
226 835. szám. -/. alatti melléklet a 835. számú irományhoz. Különvélemény, az 561. sz. a. „quó tája vaslat" tárgyában. A kormány előterjesztvén a közös-ügyi költségek hozzájárulási arányának megállapítására kiküldött magyar és osztrák bizottságok véleményét, azokhoz, miután egymástól eltérők voltak, egy külön törvényjavaslatot mellékelt. E törvényjavaslatban — a kormány a magyar quótabizottságnak véleményétől részben eltérőleg — a következő hozzájárulási arányt ajánlja: 1. a közös-ügyi költségekhez Magyarország 30°j 0-al járul; 2. a vámbevétel közös jövedelemnek jelentetvén ki, a közös-ügyi költségek fedezésére forditandó; 3. a határon kivitt szesz, sör és czukor után a fogyasztási adó a közös vám-bevételből fizettetik vissza, ezen restitutióra nézve azonban az adóbevétel szerinti kölcsönös elszámolásnak van helye a monarchia két állama közt. Midőn alólirottak a kormány ezen javaslatára nézve előterjesztik a bizottság többségétől részben eltérő véleményüket, mindenekelőtt azon általános szempontot kívánják hangsúlyozni, melyet ugy a kormány, mint a két országos bizottság a kérdés eldöntésére nézve irányadónak tartott ugy 1867-ben, mint 1877-ben: hogy a közös-ügyi költségekhez való hozzájárulási arány a két állam adóképessége alapján állapítandó meg. A kérdés tehát mindenekelőtt az, hogy a 30 és 10 százalékos arány — melyet a kormány elfogadni javasol, — nem megy-e tul Magyarország viszonylagos adóképességén? nem rak-e indokolatlanul súlyosabb terhet az országra? Nem szenved kétséget, hogy az adóképességnek helyes meghatározása nehéz feladat. Nehéz megtalálni azokat az alapokat, melyek hiven feltüntessék két államnak adóképességét egymáshoz viszonyítva. Nem biztosak azon alapok, melyeken ezen adóképesség 1867-ben, és azok sem, melyeken ez 1877-ben kiszámíttatott, s melyek a quótabizottság javaslatában részletezve vannak. És mindaddig, mig az adóképesség meghatározására egy biztosabb positivebb kulcs nem találtatik: a közös-ügyi költségek fedezési aránya egy nehezen megoldható kérdés marad, mely a monarchia két állama közt a jövőben is sok viszályt és kellemetlenséget fog okozni. A magyar regnicolaris bizottság 29°/ 0-ot hoz javaslatba. A deputatió ezen kiszámítását részletes adatokkal támogatja, melyek felölelik az 1868 —1875-diki időközt. Összehasonlítván Magyarországnak és Ausztriának nyolcz évi direct és indirect adójövedelmeit, azon eredményre jut a bizottság, hogy az ezen adatok szerinti adóképesség alapján Magyarországot 29°j d , Ausztriát pedig 7i e /o illeti meg. A regnicolaris deputatió tehát nyolcz év adóeredményoivel igazolja és bizonyítja, hogy Magyarországot 29%-nál több nem terhelheti. Ezen számítás — mint alantabb kifejtjük, Magyarországra nézve még mindig szerfölött terhes; mégis a kormány 3ü°/ 0 . tühát egy magasabb quóta elfogadását hozza javaslatba, azt egyszerűen azzal indokolván „miután a jelen állapot alapján tér-
