Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-835. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitása tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában, a képviselőházhoz beterjesztett ministeri előterjesztésről

834—835. szám. 223 A 93. §. utolsó bekezdésének utolsó sorában tett azon módosítás ellen, hogy és 12 pont helyett 12 és 16 pont vétessék fel a szövegbe, a bizottságnak észrevétele nincs. A 100. §-ra tett módosítást, mint a 25. §-nál tett főrendi módosítás folyományát, a bizottság elfogadásra nem ajánlja, s azért azon javaslatot teszi, hogy a 100. §. harmadik bekezdésének 4-ik sorában és 4-ik bekezdésének második sorában a 6 foknyi helyett 5 foknyi szesznyeredék vétessék fel. A 102. §-nál a főrendek által javaslatba hozott módosítás ellen a bizottságnak észrevétele nincs, — ennélfogva a szeszfőző által szavak után méltányossági szempontból javaslatba hozott közbeszurását a szándékosan szónak, elfogadásra ajánlja. A 103. §-ra nézve tett főrendi módosítást, hogy annak b) bekezdésében 5 foknyi helyett Ő'/Ü foknyi tótessék, a bizottság mint a 25. §-nál a főrendiház részéről tett módosítás következését elfogadásra nem ajánlhatja, hanem a képviselőház által megszavazott eredeti szöveget fenntartandónak véli. Kelt Budapesten, 1878. május 14-én. Zsedényi Ede s. k. Ordódy Pál s. k. az állandó pénzügyi bizottság elnöke. az állandó pénzügyi bizottság előadója. &«££»• H/aiíl. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának újból megállapítása tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában, a képviselőházhoz beterjesztett ministeri előterjesztésről. Midőn a pénzügyi bizottság a quota-bizottság jelentése ós a kormány előterjesztése folytán a t. képviselőház által hozzá utasított quota és adó visszatérítési kérdéseket tárgyalás alá vette, kiindulási pontul vette az 1867: XII. t.-cz. 19. ós 21. §-ait, melyek jelzik a monarchia közös kiadásai hozzájárulási arányának megállapítási módját, és miután e szakaszok közül az elsőbben ajánlott alkudozási mód, az országos bizottságok tárgyalása, eredménytelen volt, bekövetkezett a második stádium, melyben az országgyűlések veszik kezökbe a megoldás megkísérlését. A pénzügyi bizottság tehát a kormány e tárgyban tett előterjesztését a törvényhozások, másod sorban hivatott, közvetlen alkudozásának kezdeményezéséül tekinti; melyben a kormányokat a szokásos parlamenti kezdeményezés megilleti ugyan, de csak a parlamentek teljesen egyforma megállapodásával tekinthető a kérdés megoldottnak. A mely biztosítékot, kötelezettségünk feltételes voltára nézve egyóbbiránt megadja az országgyűlésnek az összes kiegyezési tárgyakra nézve hozott előleges határozata is, mely szerint az azokban hozott törvényhozási határozatok egyszerre és együttesen terjesztendők legfelsőbb szentesítés alá.