Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.
Irományszámok - 1875-808. Törvényjavaslat a magyar rendőri büntető törvénykönyv
174 808. szám. léphetvén hatályba, az azt kiegészítő rendőri kihágásokról szóló törvény nélkül: azon nagy feladatok, melyeknek elérése főleg nálunk egy rendszeres büntető törvénykönyvnek hatályba léptétől függnek: a kihágásokról szóló törvényjavaslatnak mielőbbi letárgyalását és törvénynyó váltát, sürgős szükséggé teszik. A mi a jelen törvényjavaslat rendszerét illeti: az két részre oszlik. Az egyik az általános részt, a másik pedig az egyes kihágások ismérveinek s azok büntetésének meghatározását tartalmazza. Az általános résznek különösen figyelmet keltő intézkedései azok, a melyek a büntető szabványok keletkezésének forrásait állapítják meg, vagyis a melyek arról intézkednek: hogy kit illet a jog, hogy valamely cselekményt a rendőri kihágásokra rendelt büntetés terhe alatt eltiltson, vagy ugyanezen sanctió alatt valamely cselekvés véghezvitelét, a polgárok részéről bizonyos positiv magatartást rendeljen. — Különös figyelmet igényelnek ezzel összeköttetésben, e jog határai és gyakorlatának föltételei, valamint a viszony, mely — az erre jogosított különböző hatóságok között, az ide vonatkozó rendelkezések tekintetében, az összeütközések kikerülésére nézve megállapíttatik. Az nem szenved kétséget, hogy a rendőri kihágásokról szóló törvény — legyen az bármily terjedelmes: nem képes kimeríteni azon cselekményeket és mulasztásokat, melyeknek elkövetését, illetőleg mellőzését, mint kihágást büntetni szükséges; de ha ez lehető volna is: az ide tartozó esetek változatos a körülményektől, egyes múló eseményektől, gyakran egyes vidékek különös helyi viszonyaitól függő minősége, a törvények minduntalan módosítását, megváltoztatását, kiterjesztését vagy megszorítását tenné szükségessé: a mi a törvény állandóságának követelményével ellentétben áll, és azonfelül a törvényhozási formák megtartása mellett a segély vagy orvoslás sok esetben akkor következnék be, midőn annak szüksége már megszűnt és akkor hiányoznék az oltalom, a midőn arra a legégetőbb, a legnagyobb szükség forog fenn. Az 1843. évi „magyar büntetőtörvénykönyvi javaslat" a bűntettekről rendelkező rész végén, külön „Toldalékában és egyetlen fejezetben intézkedett. „A közfenyiték alá tartozó rendőrségi kihágásokról és azoknak büntetéséről" s miután 34. szakaszban (a 2-ik §-tól a 36. §-ig bezárólag) néhány cselekményt és mulasztást rendőri kihágásnak nyilvánított s ezek büntetését megállapította s miután a 37. §-ban az úrbéri kihágásokra nézve az úrbéri törvények rendelkezéseit, a 38. §-ban pedig a mezei rendőrségi kihágásokra vonatkozólag az 1840 : IX. törvényczikk rendelkezéseit némi módosításokkal továbbra is hatályban maradandóknak rendelte volna: a 39-ik §-ban számos esetet és viszonyt jelölt meg, melyekre nézve a büntető-szabályok hozatalának jogát, ugy a cselekményeknek és mulasztásoknak kihágássá minősítése, valamint az azokra megállapítandó büntetés tekintetében — az utóbbit, illetőleg az emiitett czikkben meghatározott igen tág terjedelemben — a helytartó-tanácsra és a törvényhatóságokra ruházza. Megegyez tehát az 1843. évi javaslat a jelen törvényjavaslat azon elvével, hogy a büntetőtörvényekben meghatározott eseteken kívül még vannak kihágások, melyeknek ezen minősége — nem a törvényen, hanem a törvény által adott hatalomnál fogva az e czélra jogosított hatóságok rendelkezésén alapul. Ezen elv el is van fogadva mindenütt s a kölönbsóg csakis a különböző országok viszonyai és azok politikai szervezete szerint: az ily szabványok kiadására jogosított hatóságok és azoknak az átalános feljogosítás keretén belüli hatalmi köre tekintetében mutatkozik. A jelen törvényjavaslat mindjárt élén, az I. §-ban meghatározza azon forrásokat, melyekből valamely cselekménynek rendőri kihágássá nyilvánítása keletkezhetik. Ezeknek elseje: a törvény; másodika: a ministeri rendelet; harmadika: a törvényhatósági; negyedike: a városi szabvány :
