Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-802. Törvényjavaslat, a végrehajtási eljárásról

802. szám. 89 alul az ingatlan el nem adható; mert ezen árverés a telekkönyvileg érdeklettek jogaira befolyással nincsen; s épen ezért mellőztetik a jelzálogos hitelezők értesítése is. Az ingatlanok haszonvételére és függő terméseire vezetett végrehajtás szabályozását a 211—216. §§. foglalják magukban. Azon esetben, ha az ingatlannak csupán haszonélvezete s nem egyszersmind tulajdonjoga illeti a végrehajtást szenvedőt (hitbizomány, özvegyi jog), a végrehajtás ezen módozata kiváló fontossággal bir. Az ily haszonélvezet leggyakoribb esetben az időtartamot illetőleg is bizonytalan levén, annak lefoglalása ós árverési utón való értékesítése sem a hitelezőknek, sem a végrehajtást szenvedőnek jól felíogott érdekeivel nem egyeztethető össze. Ezért van a törvényjavaslatban a végrehajtás azon módozata megállapítva, mely szerint a haszonvétel zár alá vétetik, a zárgondnok által vagy házilag vagy bérletileg kezeltetik és a befolyt jövedelem azután a vógrehajtatónak, s ha a telekkönyvbe bejegyzett haszonvételt telekkönyvi bejegyzések terhelik: az ingatlan vételár-felosztás szabályainak alkalmazása mellett a hitelezőknek kielégítésére fordittatik. Ha pedig a végrehajtást szenvedőt a tulajdon és a haszonvétel is illeti: a 214. §. jogot ad a hitelezőnek, hogy a haszonvételre, akár az ingatlanra vezetendő végrehajtással egyidejűleg, akár a nélkül vezessen végrehajtást; de mert az ilyen végrehajtás mások jogainak sérelmére nem szolgálhat: világosan ki van mondva, hogy ez az ingatlannak árverését nem akadályozza s ezen esetben az árverés napján még be nem szedett függő termésre és esedékessé nem vált bérösszegre a haszonélvezeti végrehajtás hatállyal nem bir. Minthogy ezen esetben a haszonélvezetre vezetett végrehajtás által felmerült zárlati költségek a függő terméssel együtt eladott ingatlan értékét emelik; ezen költségeknek az előnyös tételek közé sorozása indokolt, azon rendelkezés pedig, hogy azon végrehajtató követelése, a ki csupán a haszonélvezetre vezetett végrehajtást az összes jelzálogos hitelezők követelése után sorozandó, a jelzálogos hitelezők jogait nem érinti. Ha azonban maga az ingatlan nem árvereztetik el, a 215. §. szerint azon jelzálogos hitelező, a kinek javára a végrehajtási jog korábban van bejegyezve, mint a függő termés elválasztatott és a bérösszeg esedékessé vált, követelheti, hogy a függő termés jövedelme, vagy a bérösszeg a végrehajtató követelésének kielégítésére egyelőre ne fordíttassák, hanem letétbe helyeztetvén, ha maga az ingatlan egy év alatt elárvereztetik, az ingatlan vételárához csatoltassék. Ezen intézkedés által, egyfelől azon jelzálogos hitelezők érdeke, a kik a függő termés elválasztása, vagy a bérösszeg esedékessége előtt már végrehajtási joggal birnak, kellőleg rnegóvatik ; másfelől pedig megszüntettetik azon helytelenség, mely fenáll jelenben, hogy a függő termésre sem a jelzálogos, sem a személyes hitelező biztosan végrehajtást nem vezethet. Az elválasztás vagy esedékesség napján még végrehajtási joggal nem bíró jelzálogos hitelezőnek ezen jog azért nem adatik meg, mert ha a végrehajtó a haszonvételre végrehajtást nem vezetett volna, az elválasztás vagy esedékesség perczében azzal a tulajdonos rendelkeznék a nélkül, hogy a végrehajtási joggal nem biró jelzálogos hitelező az elválasztott termésből, vagy beszedett bérösszegből kielégíttetést követelhetne. A 217—223. §§-ban az'^általános indokolás során már okadatolt eskü alatti vagyonfelfedezósnek szabályozása tartalmaztatik. — Azon adós ellenében, a ki az e tárgyban hozott birói határozat jogerőre emelkedése daczára vagyonát felfedezni és felfedezésére az esküt letenni vonakodik, hogy a törvény rendelkezésének hatálya biztosittassék, a fogságot kell, mint kényszerítőt eszközt, alkalmazni, miután az ellen, a kinél végrehajtási alap nem találtatik, pénzbírság alkalmazása sikertelen lenne. — A törvényjavaslat ezen fogság leghosszabb tartamát fél évben állapította meg ; mert az elégnek mutatkozik arra, hogy a törvényben előirt vagyon-felfedezési kötelezettségnek hatályos kényszer-eszközévé legyen; s épen mert a fogság által a végrehajtást szenvedő csupán a vagyon-felfedezésre szándókoltatik szoríttatni, mihelyt vagyonát felfedezte és az eskü KÉPV. H. IROMÁNY 1875-78. XXV. 12