Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.

Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában

801. szám. Ezen adatokból kétségbevonhatlanul kiderül, hogy ezen erdőségeknek jövédelmezése nemcsak hogy nem nagyobb a határőrvidék adójövedelménél, hanem annak alig ötöd részét képezi. A mi pedig ama, mintegy 30,000 catastralis holdat tevő nagy kincstári erdőket illeti, tekintetbe veendő azon körülmény, hogy az ezen erdőségekből eredő jövedelem kizárólag a határőrvidék külön czéljaira, nevezetesen az ottani területre szorítkozó beruházásokra fordítandó. A mi azután a második érvet illeti, a birodalmi tanács tisztelt küldöttsége ugy látszik nem méltatta eléggé figyelmére azon körülményt, hogy mig 1867-ben a közösügyi költségek fedezésére való hozzájárulási arány körüli alkudozásoknál magyar részről is kimondatott, hogy azon esetre, ha oly, akkorában elkülönzött részek, milyen a határőrvidék, a magyar korona országaihoz visszacsatoltatnak, ezen hozzájárulási arány is ki fog igazíttatni, illetőleg felemeltetni: addig ugyancsak a birodalmi tanács hozzájárulásával, a magyar korona országai részéről vállalt államadóssági járulék „állandó, további változás alá nem eső évi összegben" állapíttatott meg. E szerint a közösügyi költségekre vonatkozó hozzájárulási arány megállapításánál a számítási alap azon területre szorítkozott, mely akkor, t. i. 1867ben, tettleg a magyar korona fensőbbsóge alatt állott; mig az államadóssági járulók a magyar korona országai részéről „állandó és többé változás alá nem eső összegben" állapíttatott meg, és 1872-ben is, midőn a határőrvidék után vállalandó költségek hozzájárulási aránya lett törvény által megállapítva, az államadóssági járuléknak megfelelő felemelése sehonnan nem követeltetett. A magyar országos küldöttség e szerint teljesen magáévá teszi azon álláspontot: hogy a határőrvidéki quotára vonatkozó törvénynek addig kell érvényben maradnia, mig az törvényes utón nem módosittatik, mely módosítás nem tartozik a két küldöttség illetékességi körébe; de másfelől határozottan kell tagadnia azt, hogy ezen törvény netaláni módosítására nézve az illetékes törvényhozási tényezőknek joga bármi módon korlátolva volna, és miután kétségbevonhatlan tény, hogy az érintett törvényben megállapított határőrvidéki quota nem felel meg sem az illető országrészek teherviselési képességének, sem azon aránykulcsnak, mely sze-