Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.

Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában

176 801. szám. tári közegeinél a lefizetett vámok 86.3 °/

0-ka, a magyar korona országaiban pedig azok 13.7%-ka vétetett fel. Kiilönbség csak abban van, hogy a vámok átlag többet tettek ki, mint háromszorosát azon összegeknek, melyekre a kifizetett restitutiok rúgtak. Valóban érthetetlen, miért tenné szükségessé a változtatást, az egészen hasonló ok a restitutiok tekintetében, mig az a vámokra vonatkozólag közönbösnek tekintetik. És pedig annál is inkább érthetetlen ez, mert két hasontermészetü tárgy forog szóban. Mert teljes joggal jegyzi meg a tisztelt magyar regnicolaris küldöttség. „Valamint azon körülmény, hogy valamely áru magyar vagy osztrák vámhivatalon hozatott be, még távolról sem bizonyítja be, hogy ezen áru Magyarországban vagy Ausztriában marad „s ott kerül fogyasztás alá, ugy azon körülmény, hogy kivitel alkalmával az adóvisszatérités magyar „vagy osztrák vámpénztár által eszközöltetett, távolról sem engedi meg a végkövetkeztetést arra „nézve, hogy az illető kiviteli czikk valósággal Magyarországon vagy Ausztriában gyártatott és „hogy a kivitel alkalmával visszatérített fogyasztási annak idején a magyar vagy osztrák állampénztárba folyt be." Epén ebben rejlik a belső összefüggés e két követelmény között; a vámjövedeimek közössége, és a visszatérítésnek azokból való fedezése. Azért bocsásson meg a tisztelt magyar regnicolaris küldöttség, ha a deputatió a becses jegyzőkönyvi kivonat fejtegetéseiben, az általa hangsúlyozott „behó összefüggés'-' tekintetében sokkal inkább megerősítést mintsem czáfolatot vél találhatni. Ott ugyanis az mondatik, hogy az adóvisszatérités legfeljebb következmény, de föltétel soha sem lehet a vámjövedelmek közösségére vonatkozólag. Azonban valamely intézmény következménye az, a mi abból magától nyilvánul, tehát a következmény és annak föltevése közt tényleg létezik belső összefüggés, mig a feltétel az általa föltételezettel önként is összefüggésbe hozható. Annál természetszerűbb azt tenni föltételé, a mi magától is következményül jelentkezik. Ily értelemben az 1867. évi tárgyalásuk alkalmával is szétválaszthatlannak tekintetett a vámok és a visszatérítések közössége. Midőn e szerint a deputatió első üzenetében kifejtett javaslatához és annak indokolásához ragaszkodni kénytelen, élénk örömmel üdvözli a tisztelt magyar regnicolaris küldöttség azon értesítését, hogy a magyar országgyűlés kétségkívül teljes erélylyel fogja támogatni a birodalmi tanács minden törekvését arra nézve, hogy a szesz- és czukoradó gyökeres átalakítása és javítása lehető gyorsan létesíttessék. Arra nézve, hogy a vámkezelési átalányok a mint azok az 1869-ben kötött megegyezésben szerződésszerüleg megállapittattak, ezentúl a vámjövedelmekből levonandók lesznek, nincs nézet-eltérés. Ellenben sajnálattal vette ki a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége, a becses jegyzőkönyvi kivonatból, hogy a tisztelt magyar regnicolaris küldöttség nem járul hozzá ama fentartáshoz, hogy az érvényben álló vámok fölemelése vagy uj vámok behozása esetén, az ennek folytán származandó többlet-bevétel tekintetében uj megállapodásnak kell történnie. Azon okok, melyek a birodalmi tanács küldöttségét arra birták, hogy a vámjövedék tiszta jövedelmének közössétételéhez való hozzájárulását e föntartáshoz kösse, a becses jegyzőkönyvi kivonatban hiven felsorolvák, de a deputatió semmikép sem tapasztalhatja, hogy azok a kiséretükbe fűzött megjegyzések által megdöntve lennének. A mi ugyanis azt a kérdést illeti, hogy czélszerü-e tekintetbe venni oly jövendőbeli kormány-előterjesztéseket, melyeknek tartalmáról ez időszerint nincs hiteles tudomás: arra csak megkülönböztetéssel lehet megfelelelő választ adni. /