Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.
Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában
301. szám. 173 Á javaslatok második részére, vagyis a vámjövedelmeknek a közös költségek viselésénél való felhasználásának fontos kérdésére vonatkozólag a tisztelt magyar országos bizottság azon megjegyzéssel kezdi fejtegetéseit, hogy erre nézve kölcsönös megállapodás utján létre hozott eompromissumról van szó. A deputatió azon helyzetben van, hogy kijelentheti, mikép e megjegyzés nemcsak teljesen megfelel az ő saját meggyőződésének, hanem még lényeges bővítést is elszive!, sőt igényel. Nemcsak a vámjövedelmek közösségére vonatkozó, hanem az Összes 1867-ben az u. n. kiegyezési törvények által létrehozott megállapodások, melyek az egyező feleket megillető jogok mérveit, valamint az ezen jogosítványokkal szemben álló terheket és kötelezettségeket szabályozták, a maguk egészében kölcsönös megállapodáson nyugvó compromissum eredményei. Ebből az következik, hogy ama határozmányok közül egy sem móltatható elkülönítve, s a többitől elválasztva, hanem ellenkezőleg mindig összefüggésben a többivel, hogy továbbá ez összeköttetés különösen szem előtt tartandó ott, hol- az egyik intézkedés a másiktól közvetlen függésben van, s azon czéllal bir, hogy az előbbiből valamelyik félre háruló tulterheltetóst részben kevésbé érezhetővé tegye. Bármennyire át is van a deputatió ezen meggyőződéstől hatva, ép annyira kötelessége másrészt megmaradni illetékessége határai közt s azt számba venni, hogy hivatása csak a közösügyek költségeihez való javulási viszony iránt tenni javaslatot. S ezért kötelezve van ugyan tárgyalni a kérdést s javaslatokat dolgozni ki az iránt, vajon s ha igen, mily mérvben s minő feltevések mellett fordíthatók a vámjövedelem eredményei a közös-ügyek költségeinek fedezésére, azaz mennyiben tekinthetők azok közös jövedelem gyanánt; arra azonban nem tarthatja magát hivatottnak, hogy a vám- és kereskedelmi szövetséget, a vám- és kereskedelmi terület abban megállapított egységét, valamint az abból származó előnyök és hátrányok nagyságát tanácskozásai körébe vonja. Azért nem is bocsátkozik ama kérdés vitatásába, minő hatással van a szabad forgalom a monarchia két felében a fogyasztási adó alá vetett tárgyakra. Mert e forgalmi szabadság a vám- és kereskedelmi terület egységének, nem pedig a vámjövedelmek közösségének szükséges következése. E részben csak azt bátorkodik megjegyezni a bizottság, hogy a magyar kormánynak az osztrák-magyar vám- ós kereskedelmi szövetség tárgyában létező indokolásában a tisztelt magyar országos küldöttség jegyzőkönyvi kivonata által előadott számítás nincs benn, és hogy ha mindjárt teljesen megbízható adatok nem is szerezhetők, azt nem lehet kétségbe vonni, hogy szeszes italokból, melyek viszonylag nagy adó alá vetvék, sokkal több vitetik Magyarországból Ausztriába, mint viszont, és hogy a finomított czukor Ausztriából Magyarországba való bevitelével nem jelentéktelen finomítás végett kivitt nyers czukor mennyiséggel áll szemben. A küldöttség első üzenetében kifejtette s indokolta azon javaslatát, hogy a mint ez az 1867-ben kötött compromissum által meghatároztatott, s a mint az ma is megállapítva van, a wámilletók tiszta jövedelme mondassák közösnek ki azon föltétel alatt, hogy a vámjövedelmekből, mindenekelőtt a közös vámvonalból kivitt, s itt megadóztatott adó-tárgyak adó visszatérítése fedeztessék. Most az a föladat vár a küldöttségre, hogy e javaslatát a tisztelt magyar küldöttség becses jegyzőkönyvi kivonatában foglalt ellenvetések ellen védelmezze. A tisztelt magyar országos küldöttség mindenekelőtt azon következtetés helyességét tagadja, rnely a birodalom két felének vámjövedelmei közti különbségből (863:13-7) vonatott, hogy t. i. a birodalmi tanácsban képviselt országok a vámjövedelmek közössége folytán pénzügyileg hátrányt szenvednének. A küldöttség azt nem tagadta, hogy az emiitett viszony pontosan egyátalán nem felel meg azon aránynak, melyben a birodalom két fele külföldi megvániolt árúkat fogyaszt, minthogy a tárgyak közt, melyek Ausztriában vámoltatnak el, lehet s van is Magyarországba szánt tárgy; ez az eset fog bizonyára előfordulni a becses üzenetben elsorolt tárgyaknál is, noha a .földrajzi helyzet viszonyainál, Magyarország saját termelésénél fogva, azt is el kellend ismerni, KÉPV. H IROMÁNY 1875-78. XXIV. V1U * 22
