Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.

Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában

•150 801. szám. Miután a küldöttség a most idézett javaslatokat megszavazta, a magyar országos küldöttség 1877. évi június hó 7-én tartott ülési jegyzőkönyv kivonatának közlése által az, az utóbbi által hozott határozatuk tudomására jutottak. A küldöttség saját részéről is azon óhaja által áthatva, miszerint a mennyiben ezt a dolog fontossága megengedi, a lehető leggyorsabb elintézéshez járulván, kötelességének tekintette, eme határozatukat azonnal tárgyalás alá venni. Megelégedéssel vette azt, hogy a magyar országos bizottság nem csak a saját érdek kötelességszerű megóvását, hanem egyszersmind a másik rész érdekeinek móltányos tekintetbe vételét is szemügyre vette ; ezek ugyanazon szempontok valának, melyek az austriai deputatiót tárgyalásainál vezérelték. De a közös-ügyi költségek folyvásti emelése folytán, mely már régen a legélénkebb aggodalmat szülni kellett, s mely ezen birodalomfél adóköteleseit a legsúlyosabban megterheli, a bizottság kötelességének tartotta, miszerint jól megfontolt javaslatai mellett megmaradjon s oda nyilatkozzék, hogy azon nézetet nem teheti magáévá, mely a magyar országos bizottság részéről ugy a közösügyi hozzájárulás százalékos arányára nézve, mint a vámvonalon tul kivitt s megadóztatott tárgyak iránti adóvisszatéritéseknek a vámjövedék tiszta jövedelméből leendő fedezése tekintetében kifejezést nyert. A küldöttség egyátalában az ellenkező nézetei indokolására vonatkozván, mégis mi a hozzájárulási arányt illeti, a magyar országos bizottság által felhozott két momentumot azon oknál fogva véli taglalónak, mivel a tisztelt magyar országos bizottságnak ezekből, a birodalmi tanácsban képviselt országok kedvezményezését következtetni látszik. Ezen momentumokat a szelvényadó es a határőrvidéki 2°/

0 praecipuum tekintet nélküli hagyása képezik. A bizottság nem szándékozik annak taglalásába bocsátkozni, mily természetű azon levonás, mely az államadósság kamatainak ugy a sorsjegy-nyeremények fizetésénél, szelvény- és nyeremény-adó czime alatt tétetik. Azonban nem hagyhatja figyelmen kivül azt, hogy eme adó csakis azon adóssági czimeknél bekeletkezett, melyek az 1868-ik évig az átalános államadósságot képezték, vagyis melyek (az átalános államadósság terheinek viselése czéljából Magyarországgal kötött megállapodás 2-ik §-ához képest) az egyesült járadékadósság kötelezvényei gyanánt annak helyébe lépvén, illetőleg a visszafizetésére megkívántató pénzösszegek megszerzése czéljából kiadattak. Továbbá ismeretes dolog az, hogy eme adó rendkívüli magassága, az 1868-ik évben csakis azon nyomasztó tulterheltetés következtében határoztatott meg, mely a birodalmi tanácsban képviselt országok részére az emiitett megállapodásból háramlóit, hogy daczára a fenti fölemelésnek egyidejűleg a már előbb emiitett egyenes adók rendkivüli fölemeléséhez ugy az állami jószágok, erdőségek és bányatelepek eladásához kellett folyamodni, hogy végre az emiitett megállapodás 2-ik §-ánál fogva az elvállalt tulterheltetés következtében az államadósság szelvényei és sorsjegynyereményei után fizetendő adók a birodalmi tanácsban képviselt országok javára esnek. Ennélfogva tehát nemcsak a jelenben, hanem a jogban alapszik az, hogy eme adók teljes kiterjedésben a birodalmi tanácsban képviselt országok javára esnek, s teljességgel megengedhetvén volna, ha ezen adók, nekiek bármikor oly czélból elvonatnának, hogy ezek miatt eme országok quota járulása még a legcsekélyebb összeggel is fölemeltetnék. Mi a határőrvidék 2/

0-al megállapított praecipuumát illeti, eme megállapodás hosszas s kimerítő tárgyalások eredménye lévén, melyeknél az előterjesztett terjedelmes adatok gondosan figyelembe vétettek. Az ebbeli eredmény méltánylásánál egyébiránt még két lényeges körülményt kell tekintetbe venni. Először azt, hogy a határőrvidéknek a polgári közigazgatás alá törtónt áthelyezésével a