Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.
Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában
146 801. szám. tanácsban képviselt királyságok és országok részére a vámjövedelmekből azonnal praecipuumot kellene igénybe venni. A vámjövedelmekből az adóvisszatéritéseken kivül, mint mostanáig ugy ezentúl is a vámkezelési átalányok, még pedig oly összegben levonandok, mely az 1869-ik évben kötött egyezmény által: „a vámjövedékre nézve történt kölcsönös megállapodás czéljából" a monarchia mindkét részére mint állandó évi összeg (1.4,00,000 és 450,000 forint) megállapítva lőn. E megállapodás hatálya, ennek szószerinti szövege szerint, meghatározott időre korlátolva nincsen, hanem az annyi ideig érvényes, a mennyiben a vámjövedék a közös bevételnek tekintetik, minélfogva hatályát ezentúl is mindaddig megtartandja, ha s mily időre ama közösség ~ujra kimondva lőn. Azon időben, midőn az 1867-ik évi megállapodások létrejöttek, a vámtételek magassága, tehát a pénzügyi érték is, mely a vámjövedék közösségéből mindegyik részére háramlik, kitüntetve lőn, mert a vám- és kereskedelmi egyezmény IV. czikkelye azt határozta, hogy a vámtarifák mindkét országterületben teljes érvényben maradjanak és csakis a két törvényhozás közös beleegyezésével változhatott meg. Jelenleg a dolog másképen tűnik elő, A mindkét rész kormányai hivatalos nyilatkozatai által tudomásra hozatott, miszerint bizonyos czikkekre nézve meghatározott vámtételek tetemes magasbitását javaslatba hozni szándékoltatik, Mivel erről bővebben mit sem tudni, épen azért lehetetlen csakis megközelitőleg meghatározni, mely befolyást eme magasbitások a mindkét birodalmi terület közösügyi költsógeihezi tettleges hozzájárulására nézve gyakorolandja. Ennélfogva ama kikötés, mely szerint az ily magasbitások bekövetkezése esetén a vámjövedék jövedelmi többletére nézve, uj megállapodás fentartatik, nagyon is helyén van. Mi végre a százalékos aránynak kipuhatolását illeti, melyre nézve a monarchia mindkét része a közös kiadások maradvány részére hozzájáruljanak, e tekintetben köztudomású dolog, hogy a mindkét részrőli küldöttségek az 1867-ik évi tárgyalások alkalmával különféle alapokat elfogadandónak véltek. A magyar országos bizottság azon aránykulcsot fogadta el, mely szerint a magyar korona országai az 1860— 1865-ik évi zárszámadási eredmények átlaga alapján a központi pénztárból fedezett államkiadásokhoz járultak. Ellenben a birodalmi tanácsban képviselt országok bizottságának végjavaslata oda volt irányozva: miszerint a közvetlen adók is közvetett adóbeli tartozások átlagos tiszta jövedelme, miután mindenekelőtt a közvetett adótartozásokból a vámjövedelmek ugy azon közvetett adótartozások kihasittattak, melyek mindkét birodalomrészben nem egyarántos elvek szerint beszedetnek, vagy pedig mindkét birodalomrészt tudvalevőleg nem egyformán terheltetnek, alapul vétessék. Mint ily kihasitandó adótartozások a következők jelöltettek meg. A vámsorompók jövedelme, a kémlészeti illeték, a fogyasztási adó zárt városokban, a söradó és ez utóbbi kihasitása folytán a boradó is. Miután az utóbbi adótartozások kihasitása következtében, a birodalmi tanácsban képviselt országok közvetlen adóinak és közvetett adótartozásainak tiszta jövedelme 68.96°/o-ot ós a magyar korona országaiban 3l.o4°/<r°t tett, ennélfogva inditványoztatott az, hogy a hozzájárulási arány 69°/ 0-al, illetőleg 31°/ 0-al állapittassék meg. Az pedig világos, hogy azon arány, melyben a legközelebb múlt években a birodalmi tanácsban képviselt országok a magyar korona országai irányában a közös kiadásokhoz járultak, a küldöttségnek munkálkodására nézve, támpontul nem szolgálhat. Az 1868-ik év óta eme hozzájárulások a quota-arány szerint fizettetvén, a megoldandó kérdés épen abban rejlik, vajon ha és mily módon ezen arány megváltozandó.
