Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.
Irományszámok - 1875-794. Törvényjavaslat, a bélyeg és illetéki szabályok némely határozmányainak módositásáról
794. szám. 171 érték akkép szabassék meg, hogy a kinyomozott összes vagyonérték után Írassék elő mindaddig évről-évre a törvényben egy évre meghatározott százalék, mig uj bélyeg, s illetéki törvény nem alkottatik. . A százaléknak javaslatba hozott csekély felemelése az ingatlan vagyonra nézve az által van indokolva, hogy a 1873. évi IX. t.-czikk 12. §-a szerint nem lévén helye a birtokváltozás — kisebb-nagyobb közelsége alapján előbb létezett százalék mérséklésének, ezzel az ingatlan vagyon forgalma után járó rendes átruházási illeték közvetve emeltetett, az illetéki egyenérték ellenben továbbra is régi mérvben megmaradt. Ugyanis a 17. §-ban a) alatt emiitett jogi személyek eddig fizettek ingatlanoktól egy évre 3 /8°/o-ot, a javaslat szerint fognának fizetni 4 / 8 °/ 0-ot, tehát '///o-kal többet, ingóktól pedig fizettek eddig 3 /i6°/o-°t, jövőre fognának fizetni 4 /ic°/o-ot, tehát 1 / l6 °/ 0-kal többet. A b) alatt emiitett jogi személyek fizettek eddig az ingatlanoktól 3 / 8 °/o-ot, jövőre fizetnének 4 / 10 százalékot, tehát 5 / 800 °/o-kal többet, (vagyis ki eddig pl. 2000 frttól fizetett 7 frt 50 krt, jövőre fizetne 8 forintot,) az ingóktól fizettek 3 / 16 °/o-ot, jövőre fizetnének 1 l 5 °l 0-ot, tehát 7i 8 0 /o-kal többet, (vagyis ki eddig pl. 200 frt után fizetett 37 x / 2 krt, jövőre fogna fizetni 40 krt.) A c) alatt emiitett vállalatok szintén csak ^"/„-kal fizetnének többet. Az a) b) és e) alatt felsorolt jogi személyek illetéki egyenértéke azon tekintetnél fogva javasoltatik nagyobb kisebb mérvben megállapittatni, mert az a) alatti javadalmak s alapitványok élvezői a haszonélvezetben kevésbé vannak korlátolva, mig a b) alatt emiitett jogi személyek vagyonának egyéb rendeltetése is van, a c) alatt foglalt vállalatok ingatlan vagyona pedig azért vettetik csekélyebbmérvü illetéki egyenérték alá, mivel annál fennforog a birtokváltozás lehetősége. A 17. §. a) pontja alá vélem sorolandóknak a korörökségi hitbizományokat is, minthogy azoknál nem ritkán igen terhesnek bizonyult be a mostani szabályok szerint az egyes birlalók halálesete folytán mindig újból kiszabandó örökösödési (többnyire 10°/ 0 ) és a vele kapcsolatos (l 7 / 8 °/ 0 ) átruházási illetékek fizetése. Az emiitett hitbizományok állaga szenvedhet nagyobbmérvü sérülést, ha a birlaló személyében gyakrabban történik változás, a mi pedig aggastyánoknál mindig valószínű. Különben a korörökségi hitbizományi javak már rendeltetésüknél fogva is inkább az illetéki egyenértékkel való megrovás alá tartoznak. Az eddigi szabályok szerint tartoztak az illetéki egyenérték fizetésére kötelezettek a vagyonállás részletes kimutatásán kivül a vagyon tiz évi átlagos jövedelmét is hitelt érdemlő módon bevallani, s az ily bevallások előzetesen a törvényhatósági tisztviselők által voltak megvizsgálandók és hitelesitendők, minek alapján azután szabatott csak meg az illetéki egyenérték. Ezen hosszadalmas eljárás az idézett szakaszok által a tiz évi jövedelem szükségtelen bevallásainak és a feltótlen hivatalos vizsgálatok mellőzésével nemcsak egyszerüsittetni, hanem szabatosabban is meghatároztatni szándékoltatik. A 19. §. a fennálló szabályoknak csupán azon módosítását tartalmazza, hogy eddig azon javadalmasok voltak mentesek az illetéki egyenértéktől, kiknek évi tiszta jövedelme 315 forintot nem halad meg, most pedig ezen mentesség 400 frtnyi jövedelemig kiterjesztetni javasoltatik. A 20. §. bővebb indokolást nem igényel. A 21. §-hoz megjegyeztetik, hogy a most érvényben levő szabályok szerint, ha az ingatlannak tulajdonjoga vagy haszonélvezete oly személyre, vagy személy által ruháztatott más bárkire át, a ki különben az illetéki egyenérték fizetése alá tartozik, mindig a teljes átruházási illetéket kell fizetni olyképen, hogy ha az illetéki egyenérték alá tartozó fél a szerző, annak a reá átruházott ingatlanra nézve az illetéki egyenérték fizetésének kötelezettsége csak 10 év múlva állott be. Minthogy ezen szabály tiz évi nyilvántartást tesz szükségessé, mi az ügyvitelt felette nehezíti, a javaslatba hozott eljárásnak alkalmazása indokoltnak mutatkozik. 22*
