Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.

Irományszámok - 1875-794. Törvényjavaslat, a bélyeg és illetéki szabályok némely határozmányainak módositásáról

794. szám. 169 A 7-ik §-ban az I. fokozat alá tartozó váltók, úgyszintén a hozzájok hasonló kereskedői okiratok, továbbá az állandó bélyegilleték alá sorolt számlák, és a tartási üzletben kereskedők által legfeljebb 8 napra kiállított zálogjegyek bélyegilletékének megrövidítése eseteiben a megröviditett bélyeg ötvenszeres összegével határoztatik meg a felekre egyetemlegesen káramló büntetés, melyet a pénzügyigazgatóságok a vonatkozó hivatalos leletek alapján vizsgálati eljárás nélkül esetről-esetre fognak kiszabni. Minthogy az ezen §-ban emiitett váltók bélyegilletéke az uj fokozat szerint igen csekély s a jelzett egyéb okmányoktól járó állandó bélyegilleték esak 5, illetve 1 krajczár, nagyon indokoltnak mutatkozik, hogy az e részben elkövetett bélyegmegröviditések miatt kirovandó birság az eddigi (10-szeres) mérvnél súlyosabbá tétessék. A 8. §-ban azon intézkedés javasoltatik, hogy a II. fokozat alá tartozó, vagy használatukhoz képest illetékpótlás alá eső váltók s azokkal egyenlő kereskedői okiratok bélyegének megrövidítése miatt az illető felek a le nem rótt bélyegilletók tízszeres (eddig háromszoros) öszszegében marasztalandók el. A 9. §-ban az előző két szakasz határozmányaiból kifolyólag kimondandó volt, hogy a bírói eljárást igénylő kihágás eseteiben a pénzügyi bíráskodással felruházott kir. törvényszékek a pénzügyigazgatóságok által közigazgatási utón elrendelendő bírságoknál, csekélyebb összegekben, nem szabhatják meg a felek által fizetendő pénzbüntetést. A 10. §-ba foglalt azon intézkedés, hogy a váltók és üzleti számlák bélyegilletékének megrövidítése miatt kirovandó felemelt illetékek és bírságok el nem engedhetők, és nem is mérsékelhetők, az ezen okmányok közül napirenden levő bélyeg-megrövidítések szigorú megtorlásának szükségessége által van indokolva. A 11. §-ban javasolt intézkedést azon tapasztalat teszi ajánlatossá, hogy a közhatóságokhoz és hivatalokhoz naponként érkeznek bélyegköteles folyamodások a nélkül, hogy azok a kellő bélyeggel elláttatnának. Az ily bélyegtelen beadványok rendszerint elintézés alá vétetnek, s így a fél érdeke a kincstár rovására előmozdittatik, mert a lelet felvétele folytán csakis kétszeres összegben rovatik meg az illető fél az elkövetett bélyegrövidités miatt, de ez csak hosszabb idő múlva érvényesíttetik és sok esetben a megejtendő bonyodalmas hivatalos eljárással úgyis semmi arányban nem álló csekély illetékösszeg behajthatatlannak bizonyul. Ezen visszásság egyszerűen megszüntettetik az által, ha a javaslat szerint elrendeltetik, hogy nem törvénykezési ügyekben a közhatóságok ós hivatalok a magánfeleknek csupán azon beadványait vehetik tárgyalás alá, melyek a szabályszerű bélyeggel felszerelve nyújtatnak be. Az érvényben levő illetóki szabályok alapján kivételesen bélyegmentességben részesülő egyes beadványokra a jelzett tilalom önérthetőleg nem lesz alkalmazandó. A 12. §-ra nézve megjegyeztetik, hogy a magánfelek távirati kérvényének jelenleg divó bélyegmentessége az illetéki szabályokon nem alapszik. Minden kétely kizárásával czólszerünek látszik, azok bélyegkötelezettségét határozottan a törvényben megállapítani, semmi alapos ok nem forogván fenn, hogy az igen gyakran használt távirati kérvények, melyek rendszerint sürgős elintézést nyernek, a beadványi bélyeg alól mentesittessenek. Az osztrák állami területen szintén megrovatnak bélyegilletékkel a magánfelek táv sürgönyei. A 13. §-ban a kincstárt törvényesen megillető bélyegilletékek befolyásának biztosítása végett azon egyedül hatályos, és jelen indokolás bevezetésében — elvileg indokolt intézkedés javasoltatik, miszerint az abban felsorolt, s a közforgalomban leginkább előfordulni szokott némely okiratok alapján bírósági vagy hatósági cselekmények csak azon esetben foghat helyet, ha az azoktól járó bélyegilleték és birság lerovatott. KÉPV. H. 1E0MÁNT 1876-78. XXIII. 22