Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.
Irományszámok - 1875-789. A bankügyi bizottság jelentése, a nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 millió forint adósság iránt hozzá utasitott törvényjavaslat tárgyában
789. szám. 153 A fennebb idézett törvényczikkekből kitűnik, hogy Magyarország az absolut hatalom államadósságaihoz való hozzájárulását, változhathn, többé vita alá nem vonható alapon rendezte ; hogy ezen kötelezettsége az unificálható, valamint a tőkében törlesztendő államadósságok iránt egy végleges és számszerint meghatározott összegben lelte kifejezését, s hogy végre Magyarország az elvállalt nagy terhek daczára csak azért nem vette igénybe az államadósságok iránti rendelkezési jogot, csak azért nyugodott meg abba, hogy az államadóság adójövedelmei kizárólag Ausztria javára essenek, mert kerülni akarta még annak látszatát is, mintha az államadósság ügyében közötte ós ő Felsége többi országai és királyságai között a solidaritás legcsekélyebb mórtéke is fenforogna. Az idézett, valamint az osztrák birodalmi tanács által ugyancsak az államadósság ügyében 1867. évi deczember 24-ón alkotott törvényczikkek 1. és 2. szakaszai kizárják annak lehetőségét is, hogy addig, mig a kötött egyezmény és az ennek alapján alkotott törvény tiszteletben tartatik, Magyarország ellen, az általa elvállalt évi járulókon felül, az absolut hatalom uralma alatt keletkezett államadósság bármely tételének megfizetése iránt követelés támasztathassák. Minthogy pedig az osztrák-nemzeti bank 80 millió frtnyi követelése 1867-ben tényleg fönnállott, az absolut hatalom alatt keletkezett államadósság kiegészitő részét képezte, és azon adóssági czimek közé tartozott, melyek visszafizetése határozott időponthoz volt kötve, nem szenvedhet kétséget, hogy Ausztria köteles a bankkövetelés törlesztésére egységes államadóssági kötvényeket kibocsájtani, és annak terheit kizárólag viselni. A törvény egyszerű idézése elégséges volna, az osztrák kormány részéről, a 80 millió forint bankadósság czimén támasztott minden igény megdöntésére, de az annak alkotását megelőzött események, a két kormány között folytatott alkudozások menete, és azon nyilatkozatok, melyek az államadóssági járulékról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a monarchia mindkét felének törvényhozásaiban tótettek, kizárnak minden kétséget arra nézve, hogy ugy Magyarország, mint a birodalmi tanácsban képviselt országok teljes tudatával birtak a kölcsönösen elvállalt terhek mértékének. Az előadott tények alapján kijelentjük, hogy mi minden megoldási módozatot visszautasítunk, mely az ország által az államadósság ügyében elfoglalt törvényes álláspont gyönritésére szolgálhatna, valamint visszautasitunk minden törekvést, mely az államadósság annyi áluozattal véglegesen rendezett ügyét, az alkudozás és a compensatió tárgyává akarja tenni. Ezen indokból nem járulhatunk a bankügyi bizottság többsége által beterjesztett, „határozati javaslathoz", mely a bankadósság kérdését, az 1867 : XII. t.-cz. 19. és 20. szakaszai értelmében a közös-ügyek költségeihez való hozzájárulási arány megállapítása érdekében kiküldött bizottsághoz kívánja utasítani. Az 1867: XII. t.-cz értelmében a pragmaticai sanctióból folyó közös járulék kivételével, minden más kérdés, mely az osztrák örökös tartományok iránti viszonyunkra vonatkozik, a kormány kezdeményezésének képezi feladatát. A kormány ezen kötelességének eleget tett; a bankadósság ügyében az osztrák kormánynyal megállapodásra lépett, melynek eredménye törvényjavaslat alakjában lett a magyar, valamint az osztrák törvényhozások elébe terjesztve. A bankügyi bizottság többsége, a helyett, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat felett határozott volna, annak félretolásával, a 80 milliónyi bankadósság kérdését a quotabizottsághoz javasolja utasítani. Ha már helytelennek tartjuk azt, hogy ily fontos közjogi és pénzügyi kérdés a kormány kezdeményezésének köréből kivonassék — annak a quota-bizottsághoz való utasítását veszélyesnek és a törvény szellemébe ütközőnek kell kijelentenünk. A quota-bizottság hatásköre az 1867: XII. t.-cz. 19. és 20. szakaszaiban szorosan van körvonalozva; feladata: a pragmaticai sanctióból folyó közös-ügyek járuléka kérdésében javaslatot kidolgozni. A monarchia külügyi érdekeiről és vódereKÉPV. H IROMÁNY 1876-78. XXIII. 20
