Képviselőházi irományok, 1875. XXII. kötet • 735-764. sz.

Irományszámok - 1875-764. Törvényjavaslat, a közös hadsereg (hadtengerészet) és honvédség beszállásolásáról

764, szám. 387 Csakis rendkívüli esetek, például háború, vagy elemi csapások miatt részben vagy egészben használhatlannáj vált, s vegyes bizottság által ilyenné nyilvánított épületek után mondható ki határozatilag a megfelelő térítésnek megszűnése. A bér vagy térítés eme folytonos fizetésének biztosítását az is indokolja, hogy nálunk a legtöbb vidéken ily laktanya-épületek ha felhagyatnának, egyéb czélra alig használtathatnának, és e miatt értéktelenekké lennének, szükséges tehát gondoskodni, hogy ez csak akkor állhasson be, midőn a tulajdonos tett költségeiért legnagyobb részt legalább már kártalanítva lett, de különben ez intézkedés a katonai javadalmazásra is nem fog terhessé válni, mert a használat megszakításának esetei igen ritkán merülendnek fel s ez okból a nem használás melletti tovább fizetés alig fog alkalmaztatni, mivel az állandó békeelhelyezés nagyban és egészben lényegére soha sem fog megváltozni, ellenben jelenlegi főbb állomáshelyek a jövőben is ilyenekül szolgálandnak, a laktanyák építése pedig csak rendes állomáshelyeken követelhető ós engedélyezhető. Az épületeknek az első tizenöt, illetőleg húsz évi használati idő letelte után felhagyása esetében az üres hajlókórt engedélyezendő térítésnek még három hónapon át javasolt fizetése abban gyökerezik, hogy ily épületek azonnal ismét alig adhatók bérbe, s rendszerint több idő múlik el, míg más módon értékesíthetők, móltányos tehát, hogy a tulajdonosok, leginkább a kijavítások költségeinek részben fedezésére fordítandó némi kártalanításban részesüljenek. Ugyanez áll a kisebb terjedelmű, de még is könnyebben értékesíthető fióklaktanya épületekre is, a melyekből történő kiköltözés után a fizetés még csak egy hónapon át teljesíttetik. Egyébiránt ezen veszteség is az által kárpótoltatik, hogy a katonai igazgatásnak jogában áll, az épületeket az emiitett idők alatt is, alkalmas módon használni vagy értékesíteni. 35. §. Az épületek, bútorzat stb. történő károsodások elkerülhetése tekintetéből, az átengedett tárgyak a felügyeletre hivatott parancsnokoknak leltár mellett adatnak át, a leltáraknak készítése, s az átadásnak és átvételnek ilyenek mellett történése, a törvény által szükségképen kimondandó. De ugyan e szempontból szükséges kimondani, hogy a véletlen esetet kivéve, a katonai igazgatásnak átadott tárgyakban, akár a csapat, akár azon egyének által okozott károkért, — kikre a katonai igazgatás a tárgyak és eszközök kezelését átruházta, a katonai igazgatás felelős, illetve a károkat megtéríteni köteles, e részben bővebb intézkedés nem szükséges, — a tűzkár esetére vonatkozólag pedig, a javaslatba oly intézkedés vétetett fel, mely szerint a katonai igazgatás a kártérítés kötelezettsége alól csak akkor menthető fel, ha igazolni tudja, hogy a kár elhárithatlan véletlenség vagy oly harmadik személy cselekedete által okoztatott, kinek vétkeért szavatossággal nem tartozik, vagy a kártvallott önhibájából származik. Épen oly méltányos azon törvényes vélelmet felállítani, hogy az ellenkező bebizonyítása nélkül, a tűzkár a katonai hatalom ós felügyelet alatt álló, az épületben lakó egyén által okoztatott, a mint czelszerü, hogy ily intézkedés által a tulajdonosok, épületeiknek a katonaság czéljaira átengedése iránt hajlandóbbakká tétessenek. Annak kimondása, hogy a vétkesek ellen, akár a katonai igazgatás, akár a politikai hatóság által a bünfenyitő eljárás megindítása elrendeltessék, nem ezen törvényjavaslatba, hanem a büntető törvénykönyvbe tartozván, ezen szakaszból annyival inkább kihagyatott, mert ilyen eset felől a tárgyalás alatt levő büntető törvényjavaslat ugy is gondoskodott, és mert a kártérítési igény, a bűnvádi eljárás megindításától teljesen független. Azon kötelezettség, hogy a katonai igazgatás felelősségéből származó térítés iránt, a tulajdonos követelését a tárgy visszaadása után legfeljebb egy év alatt, kereset joga különben elévülvén, a bíróságnál érvényesíteni tartozik, az okból vétetett fel, hogy a katonai igazgatás a különben minduntalan támasztható zaklatásokból menekedjék, s a kár bíróilag felbecsültetvén, a katonai igazgatás részrehajlással vagy saját ügyében önbíráskodással ne vádoltassák. 49*