Képviselőházi irományok, 1875. XXII. kötet • 735-764. sz.

Irományszámok - 1875-764. Törvényjavaslat, a közös hadsereg (hadtengerészet) és honvédség beszállásolásáról

382 764. szám. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870-ik évi XLII. t.-czikk 58. §-ának l) pontja szerint az alispán intézkedik ugyan elsőfokulag a katona-beszállásolás ügyeiben és szükséges is, hogy a törvényhatóság első tisztviselője, a katonaság állandó elhelyezésére alkalmas, vagy tekintettel a katonaságnak egyik községből a beszállásolási körzethez tartozó másik községbe félévenkint szokásos áthelyezésénél a sorrend szerint megszállandó községeket kijelölje s e végből a katonai igazgatás rendszerint hozzá forduljon, mindazonáltal különös sürgős esetekben a szolgabíró és esetleg a község elöljárója is, intézkedésre hivatva lehet. Ez utóbbiak hatáskörét kibocsátandó végrehajtási szabályrendelet fogja meghatározni. A 14. §-ban, nehogy a katonaság szállás nélkül maradjon, vagy részére alkalmatlan szállás adattassák át, avagy egyes háztulajdonos, a másiknak indokolatlan mentesítése miatt jobban terheltessék, szükséges kimondani, hogy a község elöljárójának a szállás kijelölése körül tett intézkedése ellen a felebbezés épen ugy, mint a 20. §-ban említett eseteknél, halasztó erővel nem bir, vagyis csak birtokon kívül történhetik. A 17. §-nál a markotányosokra (eantin-bérlőkre) nézve, a fennálló italmérési jog figyelembe vétetett. A katonai igazgatás és javadalmazás érdekében mindazonáltal, a királyi kisebb haszonvételi jog tulajdonosai részéről netán támasztható túlcsigázott követelések meggátlása czéljából, ezen szakaszba szükségképen oly intézkedés is vétetett fel, melyszerint a regale-jog tulajdonosának nincsen jogában a markotányosság felállításának s az italmérésnek a laktanyában megszüntetését követelni, sőt az illetékes közigazgatási hatóság azon esetben, ha a felek közt egyezség nem jönne létre, természetesen a felebbezési jog épségben tartásával, a vitás kérdésnek határozatilag eldöntésére felhatalmaztatik. 18. §. A katonaság szállásolására szánt épületeknek a ház-adó és az általános jövedelmi pót-adó fizetésétől mentesítésük, a mennyiben az állam irányában szolgálat teljesíttetik, csak méltányos és laktanyák építésére buzditó hatással leszen. A 22. §. meghatározza, hogy új elhelyezési állomások kijelölése és a cs. és kir. közös hadsereg állandó béke-elhelyezésének megváltoztatása csak is a honvédelmi minister indítványára, vagy annak beleegyezésével a cs. és kir. közös hadügyminister által, a honvédség elhelyezése ellenben, egyedül a honvédelmi minister által terjeszthető fel ő Felsége legfelsőbb elhatározása alá. Ezen rendelkezések által tehát ugy a koronának kezdeményezési és határozati joga, mint a honvédelmi ministernek alkotmányos befolyása (1867: XII. t.-czikk 12. §.) meg van óva. A 23. §. idézi a beszállásolás terhének aránylagos viselése iránt általam e törvényjavaslat benyújtása alkalmával is ministeri tárgyalás alatt levőnek bejelentett, a belügyminister által előterjesztendő e törvényjavaslatot mintegy kiegészítő törvényt. Ennek leend feladata, az eddigi szállásolási teher aránytalanságának megszüntethetését lehetővé tenni, a törvényhatóságoknak e tekintetben! felhatalmaztatásuk által, kivetés vagy laktanya építések által is a katonai ugy, mint a közönség érdekeit előmozdítani. A 25. §. magában foglalja azon elvet, hogy a katonatisztek és hivatalnokok az állandó beszállásolásnál szállásaikat jövőben maguk is tartoznak bérelni, mert a községek az A) kimutatásban felsorolt illetékes szállásokat csak azon esetben kötelesek az árszabásszerü térítés mellett rendelkezésre bocsátani, ha vegyes bizottság lelete által igazoltatik, hogy az illetékszerü lakások, az árszabásban meghatározott lakbér-díjakon nem bérelhetők. Minthogy a 30. §-nál kifejtendő indokok szerint a felemelt lakbér-díjak a tényleges béreknek megfelelnek, ez által mód is van nyújtva, hogy az illető jogosultak illetékszerü szállásaikat maguk választhassák és béreljék. A 29. §. szerint a követelt s átengedett helyiségekért (férhelyekért) habár ezek a katonai igazgatás által épen nem, vagy csak részben, avagy ideiglenesen használtattak, a teljes térítés