Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.
Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában
645. szám. 75 8-lk melléklet a 645. sz. Irom&iiylioz. Különvélemény, az osztrák-magyar banktársulat létesítéséről és szabadalmáról szóló 386-ik számú törvényjavaslathoz. Alig van a hazai közélet terén kérdés, mely oly sokoldalulag, oly tüzetesen s kimeritőleg megvitattatott volna, mint a bankügy kérdése. Elkezdve 1869-től, midőn az országgyűlés késztetve érezte magát ez ügy beható tanulmányozására, egy országos enquéte-bizottságot kiküldeni, egész a mai napig e kérdés állandó tárgyát képezte s képezi a közbeszélgetéseknek, a sajtónak, valamint a törvényhozási vitáknak. A mi természetes is, mert alig van közügy, melyuek rendezetlen voltát s az ebből folyó kárt a haza minden polgára oly közvetlenül érezné, mint azon kárt, mely hitelügyünk rendezetlenségéből, úgy az államra, mint az ország minden egyes polgárára háramlik. Érezték ezt, az 1867 óta egymást felváltott magyar kormányok is. Kötetekre megy azon jegyzékek száma, melyeket pénzügyministereink e tárgyban, hol az osztrák kormánynyal, hol az osztrák nemzeti bank igazgatóságával váltottak. De a hosszú jegyzékváltásnak egyéb eredménye nem volt, mint azon meggyőződós miszerint merő lehetetlenség még csak remélni is, hogy ez idegen intézet akár hajlammal, akár képességgel birjon hazánk pénzforgalmi szükségleteinek eleget tenni. Bizonyítja ezt ama hosszú harcz, mely éveken át a bankfiókok óhajtott szaporítása miatt folytattaíott. A 6000 D mértföldre terjedő, 16 millió lakossal, 300 takarókpénztárral s 200 népbank s önsegélyző egylettel biró Magyarországra összesen hat, a javaslat szerint jövőre 13 fiók jut: holott a birodalom másik felében, hol nagy buzgalommal munkálkodik a dúsan ellátott anya-intézet, 15 fiókkal bir, a mi ott pedig nagyon keveseltetik és méltán, mert másutt, például Francziaországban, Angliában és Némethonban százakra rug a fiókok száma. Mi nálunk pedig egész országrészek, jelesen egész északi és egész nyugati Magyarország nem bir egyetlen egy bankfiókkal sem. De mindennél világosabban ós kézzelfoghatóbban igazolta e meggyőződést amaz iszonyú állapot, melybe hitelviszonyaink az utóbbi években jutottak. A hazai hitelintézetek szűken ós drágán kapván a pénzt az idegen országban és idegen érdekek nyomása alatt működő anyaintézettől még szűkebben és drágábban mérhették másoknak; a minek első következménye az volt, hogy a kamatláb oly magasra emelkedett, hogy az üzletembernek nem maradt más választása, mint vagy a szédelgés terére lépni, a mit fájdalom igen is sokan tettek, vagy a legszűkebb mérvekre szorítani üzletét, a mi megint az ipar s kereskedelem fejlődósét bénította; második következménye pedig az uzsora terjeszkedése volt, oly ijesztő mérvekben, hogy a törvényhozás egy új uzsora törvény igen kétes hatású gyógyszeréhez lón kénytelen folyamodni. Eme keserű tapasztalatok, még inkább, mint a szakadatlan tanulmányozások és vitatkozások azon meggyőződést érlelték az összes hazai közönségben, miszerint hazánk pénzforgalmi szükségletének egyedül csak egy 'ónálló, teljesen független magyar jegybank képes megjelelni. 10*
