Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.
Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában
72 645. szám. Ezen bankegyességet mi Magyarország érdekeire nézve határozottan károsnak tartjuk és habár nem zárkózunk el azon nehézségek előtt, melyekkel hitelügyünknek önálló rendezése a jelen körülmények között jár. mégis azon meggyőződésben vagyunk, miszerint a tervezett egyezségnél sokkal ezélszeriibb, ha a valuta-ügy rendezését be nem várva, kényszer folyammal biró különálló magyar jegybankot állítunk fel, mely utat már az 1870-ki bankenquete ajánlotta az esetre, „ha az osztrák nemzeti bankkal nem lehetne, vagy csak súlyos feltótelek mellett a bankrendezés oly módját létesíteni, mely megfeleljen Magyarország hitelérdekeinek." A különálló magyar jegybank a banküzlet soliditásának figyelembe vétele mellett érzékkel birna a magyar hitelérdekek iránt, a magyar hitelviszonyoknak bent az országban teremtene központot, és módot nyújtana arra, hogy az ország saját érdekeinek megfelelő bankpolitikát folytathasson. Magyarország joga hitelviszonyait önállóan és saját érdekének megfelelőleg rendezni, soha senki által kétségbe vonva nem lett, ép ugy nem szenved kétséget, hogy a bankjegy kibocsátási szabadalom oly nagy előnyöket nyújt a vállalkozó tőkének, miszerint nem lesz nehéz az önálló magyar jegybank felállítására szükségelt tőkéket rövid idő alatt előteremteni. Az országgyűlés képviselőháza által kiküldött bankbizottság tárgyalásai alkalmával ezen körülmények a kormány által kétségbe vonva nem lettek, és mindazon áldozat, melyei a kormány által tervezett egységes bank Magyarországra ró, — a hitelforgalom önállóságáról való teljes lemondás, és a hitelérdekeink feletti rendelkezésnek a bécsi nemzeti bankra való átruházása csak azon szempontból indokoltatott, hogy a kényszerforgalommal biró önálló magyar bank felállítása szükségkép értékkülönbséget szülne, az osztrák és a magyar bankjegy között, mi hazai iparunk ós kereskedelmünk érdekeit sértené, a forgalmat ingadozásoknak tenné ki, és az 1867: XII. t.-cz. alapján általunk elvállalt kötelezettségek terheit még szaporítaná. Hitelviszonyaink önállósításának ezen egyedüli állítólagos akadálya, közelebbről tekintve egy minden alapot nélkülöző feltevésnek bizonyul be, mely az osztrák nemzeti bank főtitkárja által, az országgyűlés részéről kiküldött bankenquete előtt hangsulyoztatott először, ós azóta jelszavává vált mindazoknak, kik a magyar hitelügy nek a bécsi bank uralma alól való emancipátióját lehetetlennek állítják, s kiknek az eredmény után ítélve, sikerült is ezen tóvtan által a kormány erélyét megzsibbasztani, s azon egyezség megkötésére rábirni, melynek káros részleteit fennebb megismertetni alkalmunk volt. A felállítandó önálló magyar bank jegyeinek hitelét meghatározandják; az alaptőke nagysága az üzleti szabályzatok bankszerű jellege, a kezelés megbízhatósága, a szoros felügyelet, végre az aránylagos érezfedezet. Ha mindezen feltételek teljesíttetni fognak a magyar bank alapításánál ós üzletei veze' tésónél, ha az ezen bank által kibocsátott jegyok ép ugy. vagy talán még jobban lesznek fundálva, mint az osztrák nemzeti bank jegyei, ha ezen bank alapszabályai, minden egy jegykibecsá, tási bank természetével meg nem egyező üzletnemet kizárnak, ezen intézet rövid idő alatt fog magának oly bizalmat kiküzdeni, milyennel az osztrák nemzeti bank a jelenben bír. A magyar bank természetszerűen üzleteiben ép oly óvatossággal járna el, mint az osztrák nemzeti bank, t. i. pénzeit teljes bankszerű fedezetre. Azon feltevés nem bir tehát semmi alappal, hogy a magyar bank követelései roszabbak leendnek, mint a közös osztrák-magyar banktársulat, vagy az osztrák nemzeti bank kölcsönei. Sőt miután a különálló magyar bank activáiban semminemű állami tartozás elő nem fordulna, e tekintben a magyar bank jobb helyzetben lenne, mint az osztrák-magyar banktársulat, mely követelési rovatába kell, hogy áthozza azon 80 millió forintot, melylyel Ausztria a nemzeti banknak tartozik. Nem lehet tehát feltételezni, hogy a két egyenlő alapokon kezelt bankjegyei között értékkülönbözet merüljön fel. Ha talán kezdetben a bécsi bankkörökben meg volna is a törekvés a
