Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.
Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában
18 645. szám. Ujabb megerősítése és biztosítása ez azon eszmének, mely a 25-ik czikkben kifejezést nyert. A 102. czikk -ik kikezdése következőképen lenne módosítandó: „A nyereség még azután fennmaradó részének fele a részvényeseket illető osztalékhoz számíttatik, másik fele a két állam javára esik, még pedig ugy, hogy abból 70°: 0 az osztrák, 30°j 0 a magyar kormányt illeti." Az eredeti tervezet ugyanis a helyett, hogy az arányt, melyben a nyereség fenmaradó részének fele az egyes államok közt felosztandó, az alapszabályokban világosan meghatározná, erre nézve az osztrák kormánynyal ós az osztrák nemzeti bankkal kötendő egyezmény 2-ik §-ára hivatkozik, s ennek értelmében szabályozza az eljárást. De még ezen egyezménynek értelmében is ezen összegnek 70"j 0-a minden körülmények közt Ausztriát, 30° 0-a pedig Magyarországot illeti: nem talál tehát a bizottság okot arra, hogy ez az alapszabályokban világosan ki ne fejeztessék, hanem utaltassák olyan egyezményre, mely a legkülönbözőbb kérdéseket felkarolja, köztük olyanokat is, melyek az osztrák-magyar banktársulattal, ezen uj alkotással, semmi szorosabb összeköttetésben nincsenek. Az osztrák-magyar banktársulat jelzálog hitel-osztályának alapszabályaiban a bizottság ényegesebb módosításokat nem hoz javaslatba, A bizottság által tett lényegtelenebb módosítások az uj szövegbe felvétettek. Áttérvén végtére, a törvényjavaslat utolsó mellékletére, az egyezményre, mely egyrészről a es. k. osztrák pénzügyininister, és a magyar pénzügyminister, másrészről a szabadalmazott osztrák nemzeti bank közt, köttetnék, a bizottság szemben találta magát olyan okirattal, melyet — egészében — az osztrák-magyar bank létesítéséről szóló törvény kiegészítő részének, nem tekinthet. Ezen egyezmény első három szakasza ugyanis azon 80 millió forintos kölcsönnel foglalkozik, melyet a szabadalmazott osztrák nemzeti bank, a vele 1873. január 10-én kötött egyezmény szerint, az akkori osztrák kormánynak adott, és melynek alapján az osztrák állam jelenleg igényeket támaszt ellenünk. Ezen függő kérdés megoldása egy másik törvényjavaslatban szándókoltatik, mely a háznak beterjesztetett, és előzetes tárgyalás végett szintén e bizottsághoz utasitatott Az egyezménynek erre vonatkozó része tehát csak azon törvénynek képezheti mellékletét, mely az osztrák nemzeti bankot eselekvőleg illető 80 millió forint osztrák államadósságról szól, nem pedig annak, mely az osztrák magyar banktársulat, létesítését ós szabadalmát tárgyazza. A bizottság ennélfogva ezen három szakaszt — mint ezen második törvénynek önálló mellékletét — csak akkor fogja tárgyalás alá venni, a mikor jelen munkáját befejezve, a 387. számú fontos törvényjavaslattal behatóan fog foglalkozhatni, és ezekről ugyanakkor szándékozik a ház előtt nyilatkozni, a mikor e törvényjavaslatról jelentését a ház elé fogja terjeszteni. Az egyezménynek többi négy szakaszát a bizottság elfogadásra ajánlja, ugy hogy azok különállolag azon egyezményt képezzék, mely mint a jelen törvénynek melléklete és kiegészítő része törvénykönyvünkbe iktattassák. Legvégül a bizottság a jelentése folyamában már érintett következő határozat hozatalát ajánlja a háznak. „Igyekezzék a kormány részint adrninistrativ utón olyan intézkedéseket tenni, részint a törvényhozásnak olyan intézmények létesítését javaslatba hozni, melyek az ország hitel szükségleteinek kielégítésére szánt forgalmi eszközöknek netán egészen kielégítőnek nem mutatkozó mértéket az országra nézve kevésbbé érezhetővé tehetik." A kisebbségek véleményei -|. és •((. ide mellékeltetnek. Zsedényi Ede s. k., Walirraann Mór s. k., a bankügyi bizottság elnöke. a bankügyi bizottság előadója.
