Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

645. szám. 13 bizatik, magyar honpolgárok fognak bizonyos számú helyeket elfoglalni, ugy hogy ott a magyar külön érdekek képviseltetése és védelme biztosítva lesz. A bank élén álló kormányzó kinevezésére a magyar kormány is befolyást fog gyakorolni. Önök bizottsága helyesebbnek találta volna ugyan, ha az igazgatóságok hatásköre tágittatott és a főtanácsé ehhez képest kellőleg megszorittatott volna, mivel nincs egy nézetben azokkal, kik össze nem egyeztethetőnek tekintik a hatáskörök ezen viszonylagos módosítását az egységes bankvezetés gyakorlati igényeivel és azon felelősséggel, melylyel első vonalban a főtanács a közgyűlésnek tartozik. Érti azonban, bár nem helyesli azon bureaukraticai felfogást, mely az eddig gyakorolt hatalom minden lényegesebb átruházásában —• míg a tények által az ellenkezőről meg nem győződik — már az intézmény veszélyeztetését látja, valamint érti a tökének azon félénkségét, melynél fogva vonakodik érdekeinek közvetlen megóvását általa eddig még nem igen kipróbált uj elemekre bizni, és érzi a bizottság, hogy ilyen felfogásokkal bizonyos körülmények közt az elérendő czél kedvóért gyakran transigálni is kell. A bizottság mindezek tekintetbe vétele után azon meggyőződésre jutott, hogy az uj szervezet — most érintett gyengéi daczára — a jelenleginél sokkal tűrhetőbb megélhetési módot teremt és hiszi, hogy jó akarat, kölcsönös bizalom és elfogulatlanság mellett elfognak enyésztethetni a nehézségek, melyek üdvös működését Magyarországon akadályoztathatnák. Kevésbé kielégitőnek tartja a bizottság azon megoldást, melyet a dotatió kérdése nyert. Nem tekinti tökéletesen elégségesnek az összeget, 50.000,000 frtot, mely az egyezmény 4-ik czikke értelmében a magyar bankpiaczok leszámitolási és kölcsön üzleti czéljára a budapesti főintézet rendelkezésere bocsáttatik és mely összeg az osztrák piaczok üzletére nem forditható. A kormány indokolásában ezen összeg elégséges voltát iparkodik ugyan kimutatni*; de a bizottság e kérdésben nsm osztozhatik teljesen a kormány nézetében. A kormány kimutatásai igen helyesen azt bizonyítják, hogy a legnagyobb hitel, mely Magyarországon tényleg igénybe vétetett, a mi 1873. november 23-ára esik. tehát oly időszakra, midőn az alapszabályoknak a bankot megszorító 14. §-a hatályon kívül helyeztetett, csak 46,307,000 frtot tett, s e szerint majdnem 4.000,000-val kevesebbet, mint a mennyi jelenleg Magyarország hitelczóljaira fordíttatni szándékoltatik. De ezen tény maga a bizottság nézete szerint, nem bizonyít sokat. Magyarország clotatiója tett: 1870 végén 35.870,000 1871 „ ............ 35.870,000 1872 „ 40.700,000 1873 „ 60.105,300 1874 „ . 54.640,000 1875 „ 50.295,000 forintot. Hogy ezen összegek egész mértékükben nem vétettek igénybe soha, ez nem annak tulajdonitható, hogy az országban nem létezett a hitelnek ily nagy szüksége, vagy hogy elfogadható, megfelelő váltók nem ajánltattak a banknak, hanem tulaj donitható főleg annak, hogy igen tetemes hitelek kizárólag egyes pénzintézetek rendelkezésére tartattak fenn, mely pénzintézetek ezen hiteleket csak tartalékoknak tekintették és igénybe nem vették. Ott maradt tehát a pénz a bank pénztárában a nélkül, hogy igen solid más hitelt keresők — még ha jelentkeztek is — használhatták volna. De a fenforgó kérdés megítélésénél még ezen körülménytől is el kell tekinteni. Magyarországnak igen jelentékeny része az utolsó évtizedben nem Magyarországon fedezte hitelszükségletét. A dotatiók elégtelensége folytán a könnyebb elhelyezhetós kilátását nyújtó Bécsbe küldték igen számosan váltóikat és órtékpapirjaikat. Vidéki kereskedők Bécsben telepitvónyeztették váltóikat, hogy könnyebben értékesíthetők legyenek. Az országnak majdnem minden pénzintézete Bécscsel állott bankösszeköttetósben; váltóikat leszámítolás végett oda küldöttek, minthogy magyar