Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

645. szám. 11 mindkét állama hosszabb ideig kétségen kivül ki lenne téve mindazon izgatásoknak, mindazon súrlódásoknak, a melyek, mint ezt az utolsó év tapasztalata mutatja, mindig anyagi órdekkérdések tárgyalásával együtt járnak, a legjobb akarat mellett sem kerülhetők ki és még a tárgy elintézése után is némi kölcsönös keserűséget hagynak vissza.. Önök bizottsága az előadottakat mind komolyan mérlegelvén, azon meggyőződésre jutott, hogy az ily módon felállitandó banknak elvitázhatlauul jelentékeny előnyei még sem oly nagyok és fontosak, hogy azok fejében mai viszonyaink között az országot mindazon előreláthatólag bekövetkező gazdasági, pénzügyi és politikai bajoknak ki lehetne tenni, melyeket jeleztünk; hogy ezen bajok, habár bizonyos idő múlva erély, SZÍVÓS kitartás, tántoritathatlan soliditás és rendezett államháztartás által leküzdhetők is, ez idő szerint nagyon tetemes károkat okoznának a nemzeti vagyonban: hogy ennélfogva helyeslendő a kormány törekvése, mely szerint egyetértőleg a lajtántuli tartományok kormányával szerződési viszonyba akar lépni — egy osztrák-magyar banktársulat alapítása czéljából — a szab. osztrák nemzeti bankkal s azt tiz évre ideiglenesen szabadalmazván, bankügyünk helyesebb megoldásának lehetőségére időt akar nyerni. Hogy mennyiben sikerült a kormánynak ezen törekvése, és váljon az előterjesztett törvényjavaslat, az alapítandó osztrák-magyar uj banktársulat alapszabályai ós az osztrák kormánynyal és az osztrák nemzeti bankkal kötendő egyezmény, a közelebbi évekre olyan állapotot fognak-e teremteni, mely szemben az eddigivel javulást jelent, és mely képes kereskedelmi és iparvilágunk hitel igényeinek kellő mérvű kielégítését biztosítani és azt idegen befolyásoktól függetlenné tenni: ez azon második kérdés, melyet a bizottság — miként ezt jelentésünk bevezetésében kiemeltük — magának kitűzött és mely előzetes tárgyalásainak egyik főalapját képezte. Ha mellőzzük azon kétségbe nem vonható sarkalatos két főbajt, mely szerint mint önálló állam Önálló jegybankkal nem birunk, és önálló bankpolitikát nem űzhetünk; továbbá, hogy jegyeit érezpénzre felváltó fizetőképes bankkal nem rendelkezünk, és ennélfogva szorosabb gazdasági kapocsban a külfölddel nem lehetünk: tényleg létező bankügyi helyzetünknek három lényeges baja van, s főleg ezek idézték elő azon közelégületlensóget, mely az utolsó években a törvényhozás termében is kifejezést nyert. Ezek elseje a helyzet bizonytalansága. Viszonyunk az osztrák bankhoz nem lévén törvény által megállapítva, egyesség utján szabatosan körülírva, mindenben csakis az osztrák bank szives indulatától és jó akaratától függtünk. Kereskedelmi s iparvilágunk biztosan nem számithatott hiteligényeinek még azon mérvű figyelembe vételére sem, a melyben ez rendesen történt. Mert a bank a mit ma nyújtott, holnap visszavonhatta. Dotatiók, a mint felemeltethettek, ugy le is szállíttathattak, sőt végkép megszüntethettek. Egyes vidékeknek, intézeteknek és iparvállalatoknak tegnap külön hitel engedélyeztetett a mely holnap visszavonatott. Értékpapírok, melyekre ma előlegek nyújtattak, holnap a banknál elzálogosítható papírok sorából kitöröltethettek és nem egyszer rémítette el a kereskedelmi világot a hir, hogy a bank üzletét Magyarországon leszállítja vagy egészen megszünteti. Ilyen viszonyok között a vállalkozási szellem csak igen félénken érvényesíthette terveit és a legszolidabb kereskedő is csak a legnagyobb óvatossággal bocsátkozhatott hosszabb időre terjedő üzletekbe. A bajok másodika: a bécsi bankpiacztól való függésünk. Az osztrák nemzeti bank igazgatása Bécsben lévén mereven öszpontositva, kizárólag Bécsből és bécsi egyének által intéztettek hazánk hitelügyei. A fiókoknak úgynevezett igazgatói semminemű önálló hatáskörrel nem birván, csakis végrehajtói voltak azon utasításoknak,'

; melyeket közvetve, vagy közvetlenül a bécsi igazgatóságtól kaptak. A bécsi igazgatóság állapította meg az egyes fiókok dotatióját, szabta meg az egyes czégeknek nyújtandó hitel nagyságát és befolyásolta, a leszámítolást minden egyes esetben. Minden vidék, mely hitelt óhajtott, Bécsbe küldte képviselőit s ott dőlt el a kérvény sorsa. A bécsi igazgatóság — még ha fel is teszszük, hogy a legjobb