Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

645. szám. 7 feladatának. A terv meghiúsult azon tényezők ellentállásán, melyek hozzájárulása nélkül meg nem valósitható. Azon perczben, midőn Ausztria abba beleegyezni hajlandónak nem mutatkozott, hogy egy általa engedélyezett bank fizetéseknél elfogadja a magyar banknak jegyeit, habár ez utóbbinak azon kötelezettsége mellett, hogy jegyeit minden hét végén visszacserélje : a magyar kormánynak ezen eszméről határozottan le kellett mondania. Fönmaradt tehát csak azon lehetőség, a fönnebb érintett alapon önálló magyar jegybankot fölállítani a nélkül, hogy számára azon előny biztosíttatnék, hogy jegyei Ausztriában is bankfizetéseknól elfogadtatnak. A bankügyi bizottság csak helyeselheti a kormány álláspontját, mely jelen viszonyaink közt az ilyen bank létesítését hazánkra nézve előnyösnek nem tartja s e szerint tartózkodik fölállítását javaslatba hozni. A kérdésnek ezen legfontosabb része a bizottság kebelében igen beható viták tárgyát képezte s a bizottságnak túlnyomó nagy többsége azon meggyőződésben volt, hogy az ilyen bank fölállítása előreláthatólag nagy zavart idézne elő a forgalomban, veszedelmes bizonytalanságot teremtene a kereskedelemben és iparban, nehéz uj közjogi kérdések üszkét vetné a monarchia két állama közé a nélkül, hogy a hiteligények teljmértékü, zavartalan, állandó kielégítését — a bank fölállításának főczélját — biztosítani képes volna. Önálló magyar bank állíttatnék föl ugyanis kellő érczalappal, mely bankjegyeket bocsátana ki, de azokat érczpénzre nem váltaná föl. E bank mindaddig, mig készpénzfizetését, föl nem veszi, vagy köteleztetnék arra, hogy jegyeit mindenkor osztrák-magyar állam jegyekkel fölcserélje, vagy még ezen kötelezettség alól is feloldatnék. Ha arra kötelezi magát a fölállítandó bank, hogy jegyeit minden időben ós minden körülmények közt osztrák-magyar államjegyekrc fölváltja, akkor a magyar és az osztrák bankjegy közt mindaddig, mig a magyar bank ezen kötelezettségének pontosan megfelel, érték- és árkülönbség alig lesz. De nem lehet föltenni, hogy a bank képes volna e kötelezettségének zavartalanul és állandóan eleget tenni, ha hivatásának egyszersmind kellő mérvben megfelelni akar. Minthogy ugyanis mindenkinek azon fizetésekhez, melyeket Lajthán tul tartozik teljesíteni, államjegyekre lenne szüksége : a forgalomba bocsátott magyar bankjegy minden ilyen fizetés alkalmával a bank pénztárainál előmutattatnék beváltás végett. Ha már most figyelembe veszszük azon sajnos, de tagadhatlan körülményt, hogy kereskedelmi mórlegünk szenvedő ; hogy bevitelünk a külföldről és a monarchia másik feléből kivitelünket jóval túlhaladja; hogy állami ós magán kötvényeink, vasúti és iparvállalataink részvényei és elsőbbségi kötelezvényei, valamint zálogleveleink tulnyomólag hazánk határain kívül vannak elhelyezve, mig ellenben fmi ilynemű követelésekkel Ausztriával vagy idegen államokkal szemben szót sem érdemlő igen csekély mértékben bírunk; hogy az államadóssági járulék, melyet hazánk 1867-ben magára vállalt, 30 millió forintot meghaladó állandó szükséget teremtett; hogy a közösügyi kiadások egy része Lajthán tul teljesítendő .• ha mindezeket kellő figyelembe vesszük, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy a magyar-osztrák államjegy mint közös fizetési eszköz folytonos és állandó kereslet tárgyát képezné; hogy a magyar bank pénztárainál az általa forgalomba hozott jegyeknek államjegyekkel való fölcserélóse folyton követeltetnék, vagy más szavakkal kifejezve, hogy a magyar bank jegyeit forgalomban tartani nem volna képes. Ha a bank ilyen viszonyok közt kötelezettségének eleget akarna tenni, s jegyeit fönakadás nélkül államjegyekre fölváltani s igy érték- s áregysógüket az osztrák bankjegyekkel biztosítani akarná, erre nem lenne más eszköz, mint hogy jegyeinek mennyiségét a legszűkebb mértékre szoritsa, s a kamatláb folytonos fölemelésével vagy állandóan magas kamatlábbal előidézze azt az eredményt, hogy jegyei hitelt keresők által nagy mértékben igénybe ne vétessenek. Ezen eljárás biztosítaná ugyan a bankot, de nem a hiteligények teljmértékü. zavartalan, állandó kielégítését. Az ilyen bank nemcsak hogy nem orvosolná a bajokat, melyekben szenvedünk, hanem azokat még fokozná. Nem