Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

645. szám. 5 1. Vájjon jelen viszonyaink közt szükségesnek vagy czélszerünek mutatkozott-e tiz évi időtartamra lemondani az önálló jegybank létesítéséről, s oly egyesség kötését kísérelni meg a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és tartományokkal, mely egy osztrák-magyar közös bank alapítását czélozza? 2. Ha ez szükségesnek vagy czélszerünek mutatkozott, vájjon a kötött egyesség és az újonnan tervezett társulat alapszabályai a közelebbi évekre olyat! állapotot fognak-e teremteni, mely szemben az eddigivei javulást jelent és mely képes kereskedelmi és iparvilágunk hiteligényeinek kellő mérvű méltányos kielégítését biztosítani és azt idegen befolyásoktól függetlenné tenni ? A mi az első kérdést illeti, kétséget sem szenved, hogy önálló állam bankügyét leghelyesebben csak önállólag, függetlenül minden más állam, vagy idegen test befolyásától rendezheti. Bár milyen nagyok legyenek is az előnyök, melyek a kereskedelemnek és forgalomnak az által nyújtatnak, ha ugyanazon bankjegyeknek mennél szélesebb ós messzebbre terjedő forgalmi kör biztosíttatik, ezen előnyök még sem elég nagyok arra, hogy az állam ezen czél elérhetésének föláldozza a csakis saját érdekeit szem előtt tartó, független bankpolitikát. Es bármennyire iparkodtak is az utolsó évtizedekben a legkülömbözőbb államok törvényhozási intézkedések és conventiók utján egységes pénzlábat teremteni és bankjegyeik értékegységét maguknak biztosítani: közös bankot csak az olyan államok igyekeztek létesíteni, melyek daczára históriai külömböző fejlődésöknek és önállóságuknak, mégis egy politikai és nemzetgazdasági egészet képeznek, és e téren közös törvényhozással és . közös executivával bírnak. Ennél fogva nálunk, hol ilynemű viszonyok ebben a formában nem léteznek, a bahkkórdés leghelyesebb megoldása csakis az önálló független* bank főállitásában állhat. Tökéletesen jogosult tehát azon általánosan nyilvánuló óhaj, hogy nálunk ilyen bank létesíttessék, s törekvéseinknek határozottan e czél elérésére kell iránynlniok. De egyszersmind elkerülhetlenül szükséges, hogy csak olyan önálló bank létesíttessék, mely pénzügyi s gazdasági helyzetünket meg ne zavarja, létező kereskedelmi- és hitel-összeköttetéseinket meg ne ingassa, a nyújtandó hitel élvezhetését az országban meg ne nehezítse, a kibocsátandó bankjegyek értékét bizonytalanná és ennek folytán forgalmi képességüket kérdésessé ne tegye és a mely az államnak politikai helyzetéből kifolyó kötelezettségei teljesítését lehetővé tegye. Független és önálló jegybank, mely ezen kitűzött czélnak megfeleljen, csak két módú gondolható. Vagy olyan, mely jegyeit mindig készpénzre, aranyra vagy ezüstre felváltja, s melynek jegyei e szerint mindig egyértéküek lennének az aranynyal vagy ezüsttel; vagy olyan, mely, habár érczpénzre nem váltja is be részint órczalappal, részint bankszerű más biztosítékokkal födözött kényszerforgalmu jegyeit, mégis biztosittathatik az iránt, hogy jegyei a monarchia másik államában minden körülmények közt teljértókükben elfogadtatnak és fizetéseknél használtathatnak. Mindenki, a ki viszonyainkat ismeri, tudja, hogy a jelen perczben készpénzben fizető bank felállítására alig lehet gondolni. Ilyen bank felállításának elvitázhatlan előföltétele a valuta helyreállítása; előföltétele, hogy azon 412 millió forint államjegy, mely ma nagy részben forgalomban van, a két állam által a forgalomból kivonassák, illetőleg érczpónzben kifizettessék. Sokat beszéltek és irtak nálunk is, Lajthán tul is, a valuta helyreállításának szükségéről és lehetőségéről. A legkülönbözőbb és legérdekesebb tervek tétettek közzé, miként lehetne e czólra kölcsönt felvenni. Bebizonyították törvényhozásunk termében is, hogy a kamatáldozat, mely ennek folytán az országtól igényeltetik, részben vagy egészben pótoltatik azon megtakarítás által, melyet az állam az érczpónzben teljesítendő sok fizetésénél az agio megszűnte következtében költségvetésében elérhet. Mi mindezen terveket most megvitatni nem szándékozunk. A bizottságnak az a határozott meggyőződése, hogy bármely állam megingatott valutáját csak akkor képes helyreállítani, ha államháztartásában lényeges fölöslegeket mutathat föl, vagy legalább is képes államháztartásában az egyensúlyt előidézni. Csak ott, hol a kibocsátott államjegyek, illetőleg az állam lebegő adósságai