Képviselőházi irományok, 1875. XIX. kötet • 612-644. sz.

Irományszámok - 1875-637. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése, „a kir. Curiának országos képviselő választási ügyekben való biráskodásáról” beadott törvényjavaslat iránt

637. szám. 209 vák, ezen kar tekintélyét, habár csak ideiglenesen is, csorbíthatnák. S midőn a bíróságokról szóló törvény gondoskodik, hogy a párt-tusákon kivül maradjon a bírói kar, akkor alig volna igazolható, hogy a pártszenvedélyek leghevesebb és szenvedélyesebb összeütközéseinél, habár mint bírói hatalom is, de mint tényező egyszerre belevoaassók. Az ebből folyható kellemetlen és káros következményeket a dolog természeténél fogva pedig alig lesz lehetséges kikerülni., amennyiben ezeknek kikerülése nem csak a bírói kartól, hanem az egymással szemben álló pártoktól is függ. Mindezen okoknál fogva a központi bizottság a törvényjavaslatot elfogadhatónak nem tartotta, és a képviselőháznak annak elfogadását nem ajánlhatja. Végül megjegyeztetik, hogy ezen jelentéshez a központi bizottság kisebbségének véleménye •/• alatt csatolva van. Budapest, 1877. september hó 21-ón. Horváth Gyula s. k., a központi bizottság előadója. Melléklet a 637. szánni irományhoz. * Különvélemény, a kir. Curiának az országos képviselőválasztási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslat tárgyában, a központi bizottság által beadott jelentéshez. A központi bizottság többsége még átalánosságban sem fogadja el az igazságügyi bizottságáltál tárgyalt s módosítva elfogadott azon ministeri törvényjavaslatot, mely szól a kir. Curia bíráskodásáról országos képviselőválasztási ügyekben. A többség e megállapodásához s ebből folyólag a többség véleményes jelentéséhez a IV-ik ""T-ik, VH-ik és IX-ik osztály előadói nem járulhatnak. Az 1874 : XXXIII. törvónyezikk 89. §-a kimondja azt, hogy : „a kérvénynyel megtámadott választások érvénye fölött a kir. Curia itél. Az anyagi és alaki szabályokat, melyek szerint a Curia ezen hatáskörében eljár, külön törvény határozza meg." Az idézett törvényezikk ezen §-át a képviselőház csaknem egyhangúlag hozta meg. E jelenség indokát nem lehet, nem szabad más körülményre visszavezetni, mint arra, hogy a §-ba fölvett intézkedés az akkori viszonyok között, egy élénken érzett szükségnek felelt meg, különben a kötelességszerű felszólalások nem maradtak volna el. Nem vizsgáljuk — mert feladatunkhoz nem tartozik — azon szempontokat, melyek az 1874-iki képviselőházat ezen megállapodásra vezették. Nem szenved kétséget, hogy a képviselőház akkori tagjai előtt azon nézet lehetett mérvadó, melyet a 382-ik számú ministeri törvényjavaslathoz mellékelt indokolás kiemel, tudniillik, KBPV. H. IROMÁNY 1875-78. XIX 27