Képviselőházi irományok, 1875. XIX. kötet • 612-644. sz.

Irományszámok - 1875-634. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a „szeszadóról” szóló törvényjavaslatról

158 634. szám. ben elnyomatnak. Hozzájárul, hogy a szeszfőzdéknek kisebb s nagyobb szeszfőzdékre felosztása, a ezefre erjesztésére szolgáló edények űrmérete szerinti adómegszabás, az árszabási szerint való megadóztatási mód, s részben a technikai eljárásra vonatkozó szabályok nem felelnek meg többé a mai viszonyoknak, ez irányban is sürgető szükséggé vált tehát, hogy a rendszer ne csak módosittassék, de a helyzetnek megfelelőleg átalakíttassák. A jelen törvényjavaslat alapjait az adórendszer, az adótétel, az átalányozásnál felvett szesznyeredék, és a gazdasági szeszfőzdéknek adott kedvezmény képezik. Az adórendszer az átalányozásra van alapitva, a terményadónak a szeszmérőgép jelzései alapján fen hagyott szabad választása mellett. Az adótétel az adó alá eső erjürméret minden hektoliterje és szeszfoka után az eddigi 10

7 kr. helyett 10 krra szállíttatik, s a szesznyeredék az adó alá eső erjürméret minden hektoliterje után 24 óra alatt répánál 5, lisztes anyagoknál 6, czukor üledéknél s ezzel egy sorba tartozó anyagoknál 7 hektoliter fokra emeltetik, a mezőgazdasággal egybekötött szeszfőzdékre nézve pedig 20°/

0 adókedvezmény hozatik javaslatba. A bizottság az adózási módra nézve a minister javaslatához hozzájárul s az átalányrendszert az adózás alapjául elfogadja: azon meggyőződésben lóvén, hogy a magyar szeszipar haladását, versenyképességét jövőre is azon rendszer képes főleg biztositani, melynek oltalma alatt fejlett ki, s melynek jelen tekintélyes állását köszönheti. Megismeri a bizottság, hogy az átalányozásnak is vannak hiányai, hogy az például a nyers anyagok tökéletes kihasználására, s a selejtesebb minőségű anyagok felhasználására nem egészen kedvező; hogy a nagy gyáraknak oly előnyöket nyújt, melyeket a kisebb foktartalmú anyagokkal dolgozó, kevesebb anyagi és szellemi tőkével rendelkező gyárak alig képesek elérni, s épen ez okból helyesli, hogy a javaslat az átalányozási rendszert nem kizárólagosan kivánja alkalmazni, hanem a szeszmérőgép szabad választás szerinti használatával összekötött terményadót is megengedi. Az adótétel leszállítására nézve a bizottságnak nincs észrevétele, de nem érthet egyet a ministerrel a szesznyeredék magasságára nézve. Megismeri, hogy a szesznyeredék mai kulcsa a valóságnak meg nem felel, szükségesnek is tartja, hogy felemeltessék, azon színvonalig, mely az államkincstár érdekeinek megfelel, a szeszipar fejlődését pedig nem veszélyezteti; de e szinvonalat a bizottság csak is a szeszipar versenyképességének fentartásában véli feltalálhatni; — se szempontból habár nem vonja is kétségbe, hogy a pénzügyminister által felvett szesznyeredék elérhető, még sem ajánlhatná elfogadását, mert attól tart: hogy ily nagy adóemelés a magyar szesz kivitelét s belfogyasztását csökkentené, s a szesziparra ugy, mint az államkincstárra káros volna. Nálunk a szesz nem kiválólag kiviteli czikket képez, legnagyobb része az országban fogy asztatik el, s legfelebb 7—8 °/

0 kerül kivitel alá. A kiviteli mennyiség tehát ma sem nagy: a szesz piaczokat Németország foglalja el, kivitelével a mi kivitelünk nem mérközhetik. Ha kivitelünk a mai kedvező adóviszonyok mellett is csekély, nem fog az emelkedni a 60%-ot meghaladó adóemelés mellett sem, mert a termelés ily megdrágulása szeszgyáraink versenyképességét fogja csökkenteni, vagy épen megszüntetni. A kivitel megszűnéséért a belfogyasztás gyarapodása is alig fog kárpótlást nyújtani. A fogyasztás ma sokkal csekélyebb adó mellett sem emelkedett, gyáraink nem szaporodtak, több meg is bukott, ha a termelés költségei a ozélbavett magasságig emeltetnek, a fogyasztás meg kevésbé lesz képes emelkedni, még kevésbé reménylhető, hogy a bezárt gyárak helyett ujak támadjanak, sőt igen valószínű, hogy a fogyasztás mai színvonalán is alul fog szállani. Nem hagyhatja említés nélkül a bizottság azt sem, hogy az osztrák szeszipar főleg azóta, mióta ott a mellasseból való szeszógetés nagyobb terjedelmet ny^rt, tagadhatlanul emelkedett, s hogy versenyképessége a jobb minőségű burgonya, az olcsóbb tüzelő, kedvezőbb szállítási, üzleti és hitelviszonyok által is támogattatik.