Képviselőházi irományok, 1875. XIX. kötet • 612-644. sz.
Irományszámok - 1875-632. Törvényjavaslat, az utakról
130 632. szám. kir. kiváltságlevél, hanem kormányi engedély mellett, és a vámtételeknek bizonyos meghatározott időn át változatlan meghagyásának biztositása mellett oly módon véli engedélyezendőnek, hogy egyfelől a vámszedés ne tekintethessék jövedelmi forrásnak, hanem a község érdekében tett költekezések arányos megtérítésének; másfelől a vámszedési engedély egy-két oldalú szerződés természetével birjon, köteleztetvén a vámszedésre jogosított bizonyos helyreállításokat teljesíteni és azokat jó karban tartani; és ezért viszont bizonyos időn át a befektetési és fentartási költségekkel arányos vámtételek változatlanul beszedhetóse számára biztosíttatván. Szükséges a vámszedés módozatának olynemü alapjaiban való megváltoztatása, mert egy örök időre adott privilégiumban teljesen lehetetlen pontosan és előre megállapítani azon kötelezettségek természetét és mértékét, melyek később az idők folyamában a közforgalom érdekében szükségesek lesznek; másfelől valamely nagyobb híd, vagy útszakasz helyreállítására a vámszedésnek oly módon való engedélyezése mellett, hogy az illető hatóságnak joga legyen a vámtételeket bármikor módositani, senkinek sem lehet vállalkozni, mert a vámtételek változhatlanságának biztositéka szükséges arra, hogy bárki az általa létesítendő útnak vagy hídnak jövedelmezőségét előre megállapíthassa és arra egyátalán vállalkozhassak. A kir. kiváltságlevelek alapján élvezett vámszedési jogokat érintő határozat a törvényjavaslatban csak három van. Az 1655. évi XXIX-ik és 1715-ik évi XV-ik törvényczikkek értelmében ugyanis a törvényhatóság közgyűlésének jogához tartozik a vámtételeket szabályozni. Ezen jogot a jelen törvényjavaslat 32. §-ban felvett határozat szerint a közigazgatási bizottságra vélem ruházandónak; másodszor a 34. §-ban felvett határozatok értelmében meglenne szüntetendő a nemeseknek szab. városok polgárainak és malombajáróknak biztosított vámmentesség; és végre a 40. §-ban felvett határozatok által módosittatik azon eljárás, mely szerint valamely vámszedésre jogosult, a vámtárgynak jó karban tartására törvényes utón szorítható. Ezen határozatok a régebben szerzett jogokat nem csorbítják. A 30-ik §-hoz. Az ország súlyos pénzügyi viszonyainál fogva javaslatba hozom, hogy a törvényhozás hatalmazza fel a közmunka és közlekedési ministert, hogy az államutakon, ott, hol czélszerünek látja, utvámokat szedhessen. Elvileg nem tartom helyesnek, hogy közhatóságok az útfentartási költségeket vámok utján födözzék; mert a vámszedés az adónak olyan neme, melynek beszedése rendszerint aránytalan, sok költségbe kerül; — s ennélfogva a polgároknak oly megterheltetése, melynek nagyobb részét a kezelési költségek emésztik fel, és csak kisebb része marad meg rendeltetési czéljaira. — Egy vámsorompónak kezelése, mely a vámszedőnek folytonos jelenlétét igényli, a legcsekélyebb számítás szerint évenként 450 forint költségbe kerül. Ha már most felkeressük, hogy egy vonó állat egy vámsorompón 2 krt. fizessen, naponként 60 igavonó állat forgalma szükséges, hogy csak a kezelési költségek a legalacsonyabb számítás szerint fedeztessenek. A vámok beszedésére a közhatóságoknak külön vámszedőket kell alkalmazni, — holott egyéb adóik beszedésére szükséges közegekkel már amúgy is rendelkeznek, utvámok alakjában tehát a polgárok ugyanazon megterheltetése mellett, csekélyebb tiszta jövedelem folyik be. Mind ezen okoknál fogva csak az állam pénzügyi helyzete birt arra, hogy az állam által kezelt utakon is vámok szedhetésére kérjék felhatalmazást. Nem tudom törvény által elrendelendőnek, hogy valamennyi államuton állíttassanak fel vámsorompók és szedessenek vámok; mert némely utón, vagy legalább egyes útszakaszokon a vám sorompók jövedelme felette csekély fogna lenni. Egyátalán csak ott óhajtanám a vámsorompókat felállítani, hol a vámkezelés bérbe lesz adható.
