Képviselőházi irományok, 1875. XVII. kötet • 610. sz.
Irományszámok - 1875-610. Az 1875-ik évi zárszámadás és annak részletezése, valamint az ez iránti állami-főszámszéki jelentés 1-169. és 1-207. lapig
90 610. szám. ennek alapján az épités tettleg meg is kezdetett; minélfogva az addig történteknek utólagos jóváhagyását kérve kijelentette az országgyűlésnek, hogy a Margit-hidnak a szerződésszerű időben, azaz: 1875-ik év július l-ig való elkészülhetése biztosítva van. Azonban az emiitett véghatáridő a volt közlekedési minister által négy hónappal, a jelenlegi közlekedési minister ur által pedig további k é t hónappal, s igy összesen hat hónappal meghosszabbitatott. Az állami számvevőszék elnöke az 1870: XVIII törvónyczikk 9. §-a szerint felelős levén minden mulasztásért, vagy törvényellenes eljárásért, a melyet vagy maga követ el, vagy a melyet, tudomása levén róla, jelentésében az országgyűlés elé terjeszteni elmulasztott — kötelességének tartotta a szerződésileg kitűzött, s az országgyűlésnek is bejelentett építési határidőnek a minister ur által történt meghosszabbítása iránt a bekért tárgyalási iratok alapján tudomást szerezni, s miután azokból magát eléggé nem tájékozhatta, a minister úrtól a két izbeni halasztás indokaira nézve tüzetesebb felvilágosítást kérni. Erre a közlekedési minister ur 1876. augustus 6-kán 5088 sz. a. kelt közleményében az alábbbi indokokat sorolta elő, melyek az állami számvevőszék nézete szerint nagy részben méltánylást érdemelnek: 1. Hogy az 1872-dik év elején szerkesztett feltét-füzetben a hídépítés befejezésének határideje a vállalati czéggel közösen azon föltevésben tüzetett ki 1875-dik évi július l-re, hogy a szerződés ugyanazon évi mujás havában fog aláíratni, és jogerejüvé válni. Mint' hogy pedig a szerződés csak 1872-dik évi november végén lett jóváhagyva, ez által vállalkozók az ily nagyobbszerü épités berendezésében múlhatatlanul megkívántató előintézkedések megtételében fél évvel hátravetettek, s igy a nagy mennyiségű épitő-anyagok, s ezek közt különösen a gránitkő beszerzésére nézve a kellő intézkedéseket annak idejében nagyobb risico nélkül meg nem tehették. 2. Hogy ugy az 1873. mint az az 1874. évben a Duna magas vízállás szokatlanul tovább tartott, s nagy mérvben akadályozta a hídfők, és mederoszlopok alapozási munkálatát, főleg pedig az alapok fölötti falazat megkezdhetósét. 3. Hogy vállalkozók a robbantó kamarák elhelyezési kórdósének a cs. és kir. közös hadügyministeriummal folytatott hosszadalmas tárgyalása, s az e czélból tett kísérletek eredményének bevárása miatt gátolva voltak a munka előhaladásában. 4. Hogy vállalkozók tényleg több munkát is kénytelennek voltak végrehajtani, minek eszközlésére szinte bizonyos idő kívántatott, a mit észszerűen a vállalkozóktól megtagadni nem lehetett. Ezen okoknál fogva annyival inkább indokoltnak hiszi a közlekedési minister a határidő meghosszabitását, mert habár a vállalkozó czég a meghosszabbítás iránt beadott folyamodványában csupán a ministerium kegyeségére ós méltánylatára hivatkozik is, annak teljhatalmú megbízottja a vele megindított tárgyalásoknál nem mulasztotta el kifejezést adni a vállalat azon elhatározásának, hogy kérelmük megtagadása esetében a fönebb elősorolt tényállásokat a késedelmi kötbér netaláni követelése esetében a czóg javára érvényesiteni képes leend, s esetleg azt meg is teendi.
