Képviselőházi irományok, 1875. XVI. kötet • 559-609. sz.
Irományszámok - 1875-560. Törvényjavaslat, a szeszadóról
560. szám. 91 Melléklet a 560. sz. Irományhoz. Indokolás, a szeszadó iránti törvényjavaslathoz. A szesztermelés azon fontos hatásnál fogva, melyet a mezőgazdasági termények értékesítése által szintúgy, mint állati trágya előállításával a mezőgazdaságra, az állattenyésztés előmozdításával pedig Magyarországon, mint földmives országban a nemzeti jóllétre gyakorol: megkívánja, hogy ezen mezőgazdasági iparág fejlődése és terjedése ha már azt az állam helyzeténél fogva közvetett adóztatás tárgyává kell tenni, a megadóztatási törvény által ne csak lehetővé tétessék, hanem állandólag biztositassék is. Szükséges, hogy ezen megadóztatást szabályozó törvény a létező általános országos viszonyokon alapuló különbfélesógeket, a milyenek a 'szesztermelésre fordítandó nyers anyagok külömbféle neme és minősége, a szeszfőzdék kúlömböző üzletterjedelme, a szeszfőzésnek egymástól eltérő módja, a helyi, éghajlati és földmivelési viszonyok a szeszfőző üzletczélja stb. kellő figyelembe véve: mindezeket — a mennyire lehetséges — egy kereten belül egyesiteni igyekezzék, miután a szeszadótörvényt igazságosnak és hazánk viszonyaival megegyezőnek mondani csak akkor lehet: ha az a termelőket egyaránt és akkép érinti, hogy különböző érdekeik egymás közt lehetőleg közvetittessenek és kiegyenlittessenek. Ezen különböző érdekek üsszeütközése az emiitett külömbféleségek szerint igen sokféle. Érdek összeütközés van a szesziparnak kúlömböző termelő ágai között is. A kukoriczát, gabonát és czukorüledéket feldolgozó szeszfőzde előnyben van a burgonyát'vagy gyümölcsöt felhasználó főzde fölött; és míg amaz érdekeit ez utóbbi ágnak nagy száma által veszélyeztetve véli, ez utóbbi, mint mezőgazdasági iparág magát a nagy tőkével berendezett intelligentiával vezetett, gépekkel. A chemia, technika és mechanika legújabb találmányaival ellátott gyárszerü üzletek által elnyomottnak látja. A mig a mezőgazdasági szeszipar, a mely csak rozsot, burgonyát, gyümölcsöt alakit át szeszre, ama nagy gyáripar létjogosultságát, főleg azon kóezokban, hol felvirágozott, t. i. a nagyobb alföldi városok kebelében, kétségben vonja: az alatt a nagy gyáripar nem minden önérzet nélkül mutathat a sikerre; a melyet az alföld rónáin termelt, és nyers termény gyanánt nem igen export képes roppant mennyiségű kukoriczának szesz alakjában lett kivitele által hazánk export kereskedésén lendített. Az ipar ezen saját érdéihez hozzá járul még az állam fiscalis érdeke is, a melyet — miután az állami viszonyok ezen iparág megadóztatását elkerülhetlenül szükségessé tették — teljesen szem elől téveszteni és csupán az iparüzők jó akaratától függővé tenni nem lehet, ha csak magát a törvény egyik főczélját, hogy az, az államnak bizonyos jövedelmet biztosítson, koczkára tenni nem akarjuk. A mellékelt törvényjavaslatnak tehát három főczélja van. Az első a lehetőségig kiegyenlíteni és összeegyeztetni a jelzett érdek külömbféleségeket. A második: létesíteni azon reformokat, a melyek a mostani törvény érvénye alatt a szeszfőzésre hatással biró tudományok előha12*
