Képviselőházi irományok, 1875. XVI. kötet • 559-609. sz.
Irományszámok - 1875-560. Törvényjavaslat, a szeszadóról
98 560. szám. a) ezen adórendszer a legigazságosabb, mivel e mellett csak a valósággal készített termény adóztatik meg; b) ezen adórendszer megengedi, hogy az anyagok a legtökéletesebben kihasználtassanak; c) ezen adórendszer mellett lehetséges selejtesebb minőségű anyagokat is haszonnal fordítani a szesztermelésre; d) az átalányozott szeszfőzdék ellenében az üzletben sokkal szabadabb mozgást tesz lehetővé, mivel a termény adónál az üzlet terjedelme minden hónapban, és ha az üzlet nagyobbitása czéloztatik, a hónap folyama alatt is megváltoztatható. Ezen adórendszer ellen nevezetesen az iparosok köreib ől azon kifogás tétetik ugyan : 1. hogy az állani jövedelmét veszélyezteti, az ellenőrködő személyzet szaporítását feltételezi, és ennek folytán nagyobb kiadásokat tesz szükségessé, azon felül még a pénzügyőrség megbízhatóságát is megingatja; 2. hogy a szabad mozgást az üzletben lehetlennó — a szeszfőzőt pedig roszakaratu vagy hanyag munkás személyzetének áldozatává teszi; 3. hogy kihágási esetekben büntető törvényünk hiányai miatt az eldöntést a bírónak egyéni ítéletére bízza; 4. hogy a rendtartó szeszfőzőt a rendet nem tartó szeszfőző javára megkárosítja ;' 5. hogy a magyar szeszipar versenyképességét megsemmisíti. Ezen kifogások nagyobb része azonban vagy éppen nem áll, vagy legalább ugyanazon mértékben áll az adóátalányozási rendszerre is. Az állam jövedelmének veszélyeztetése, vagy a rendtartó szeszfőzőnek a rendet nem tartó szeszfőző javára leendő károsítása mindenekelőtt azon feltevésen alapul, hogy a szeszmérőgép jelzései nem biztosak. Ez pedig nem áll; miután az utolsó időkben a szeszmérőgépekkel e tekintetben tett hivatalos kísérletek tökéletesen kielégítő ei'edményt mutattak fel. A szeszmérőgép belsejében alkalmazott ellenőrzési készülék által, továbbá a mérődob rendes menetében netán mutatkozó zavarnak eltitkolása lehetetlenné vált és 78°-nyi átlagos szesznyeredék megállapítása által azon eshetőségnek is eleje vétetett, nehogy roszhiszemü szeszfőző egyes esetekben a próbaszesz foktartalmát gyöngíthesse; mielőbbi időkben a terményadó rendszernek leggyöngébb oldala volt. Az államkincstárnak vagy a rendtartó szeszfőzőnek a rendet nem tartó szeszfőző által leendő megkárosítása, tehát ezen körülményeknél fogva csak azon további feltevésen alapulhat, hogy a roszhiszemü szeszfőző és a pénzügyőrség összejátszanak. Ily összejátszás azonban, annak lehetőségét egyátalában feltéve, az átalánozási adórendszernél ép ugy fordulhat elő, ha például a felügyelő pénzügyőr valamely adózatlanul használt erjesztő kádat kifogás alá nem veszi. Azon állítás is, hogy a szeszfőzőt épen csak a szeszmérogep szolgáltatja emberei kezébe, minden tényleges alap nélkül való puszta állítás, miután szabályellenes cselekmények vagy mulasztások, legyenek ezek szántszándékosok vagy nem, a szeszfőző megbízottjai által épen ugy követtethetnek el az átalányozási adórendszernél is ; eltekintve attól, hogy a szeszadótörvény feladata, ha az egyátalában lehetséges volna is, sohasem lehet az, hogy a vállalkozót roszakaratu embereitől biztosítsa. Szintoly alaptalanul azon kifogás, hogy a szeszmérőgép a szabad mozgást akadályozza az üzletben. Ha összehasonlítjuk azon szabályokat, melyek meghatározzák egy olyan szeszfőző kötelességeit, ki adóját átalányozás utján fizeti, azon szabályokkal, melyek a szeszmérogep használata mellett adót fizető szeszfőző kötelességeit körvonalozza, ezen összehasonlításból kitűnik, hogy az
