Képviselőházi irományok, 1875. XVI. kötet • 559-609. sz.
Irományszámok - 1875-560. Törvényjavaslat, a szeszadóról
96 560. szám elérni azt, hogy a szeszadó államokkal szeszkivitelüukre nézve előnyös egyezségre léphetünk, mert különben ezen államok saját iparukat veszélyeztetve látván, határaikat elzárnák szeszkivitelünk elől. A mellékelt törvényjavaslatban a magyar kir. kormány a es. kir. osztrák kormánynyal egyetérve az előre bocsátottaknál fogva a mostani törvényben kívánatosaknak mutatkozó változtatásokat és pedig a mennyire lehetett, a szakbizottsági tárgyalások folyama alatt nyilvánult kivánatokra, 'valamint a többször emiitett szakbizottság főjelentésében tett javaslatokra való tekintettel, foganatosítani törekedett. A hol a törvényjavaslat ezen kivánatok és javaslatokról lényeges pontokban eltér, az eltérés indokolása az illető helyen vétetett fel. Áttérve a törvényjavaslat egyes fejezeteire, következők hozatnak fel indokolásukra : Bevezetés. Alapelvek és általános szabályok az adó tárgyára, kivetésére, biztosítására és beszedésére nézve. (I. ós II. fejezet. 1-18. §§.) A törvényjavaslat I. és II. fejezete azon alapelveket és szabályokat tartalmazza, melyek minden szeszfőzdére tekintet nélkül megadóztatásuk módjára, alkalmazandó. Azok fő vonásaikban a jelenleg már fenálló alapelvekkel és szabályokkal azonosok. Az anyaeczet- és eczetgyárt ásnak az adó köteles vállalatok közé való soroztatására, (1. §,) azon körülmény adott alkalmat, hogy Csehországban iparosok oly eczetgyárat állítottak fel, a melyben sajtolt élesztő készítése mellett, lisztes anyagokból a szeszgyártásnál is alkalmaztatni szokott erjesztés utján, érett czefre és ebből lepárolás utján aldehyd (alkohol dehydrogenatus, Wasserstoff freier Alkohol) állíttatik elő, mely aldehyd az úgynevezett anyaeczet kószitőben (Essigbildner) anyaeczettó átváltoztatik, mely az eezotgyártásra a nyersanyagot képezi. Az indokok, melyeknél fogva a kormány szükségesnek tartotta, hogy ezen eczetgyártási mód, a szeszgyártás gyanánt adóköteles vállalatnak nyilvánittassék, a következők voltak: 1) az aldehyd alkoholból állíttatik elő, habár az akkor még nem csepegő folyadék; 2) a gyáros a fentemiitett gyártási mód mellett, az cezetet szeszből előállító eczetfőzők ellenében azon előnyt élvezi, hogy a nyert szeszes párákat közvetlenül eczetgyártásra használhatja, és ennek folytán, ha meg nem adóztatik, mindazon cezetet készitő iparosok ellenében, kik az eczetet megadóztatott szeszből állítják elő, nem igazolható kedvezményt élvezne. 3) A sajtolt élesztőt készitő gyárak, melyek a többi szeszgyárak ellenében úgyis aránylag magasabb adóval vannak megróva, érezhetőleg sújtatnának, ha a fentemiitett eczetgyárosok az élesztőt adómentesen állithatnák elő. Az utóbbi iparág ez esetre oly előnyt élvezne, mely ellen a sajtolt élesztőt készitő szeszgyárosok joggal kifogást tehetnének. 4) Végre folytonos hivatalos ellenőrködós ós felügyelet lett volna szükséges, hogy az előállított szeszespárák — eczetgyártás helyett — szeszfőzésre ne forditassanak. Az öntermesztette anyagokból való adómentes pálinkafőzés tekintetében eddig fennállott kedvezményt, a kormány tokintettel arra, hogy a népesség ezen kedvezmény élvezetéhez sok óv óta hozzá van szokva, továbbá is fenntartani vélte. (2. §.)-. Az eziránt eddig mérvadó alapelvek csak azon irányban változtattak meg, hogy ha lisztes anyagok fordíttatnak az adómentes pálinkafőzésre, 2 hektoliternél (— 3*534 a. o. akó) nagyobb űrtartalmú főzőüstöket használni nem szabad. Ezen megszorítás abban találja indokolását, hogy a törvényjavaslat értelmében, lisztes anyagok feldolgozásánál, csak azon szeszfőzdék terjeszthetnek be egyes napokra szóló lemondásokat, melyeknek főzőüstjök űrtartalma 2 hektoliternél nem nagyobb.
