Képviselőházi irományok, 1875. XIV. kötet • 502-558. sz.
Irományszámok - 1875-540. Törvényjavaslat, az 1873. évi XXXIII. t.-czikk alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltásáról
54:0, szám. 203. Melléklet az 540. sz&um irományhoz. Indokolás," az 1873. évi XXXIII. törvényczikk alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltásáról szóló törvényjavaslathoz. * ' Már több izben alkalmam volt, a törvényhozás előtt kifejezést adni azon erős meggyőződésemnek, hogy államháztartásunk okszerű berendezésére s hitelünk megszilárdítása érdekében mellőzhetlen kötelességünknek tekintem, hogy az 1873. évi XXXIII. és 1874. évi XIV. törvényczikk alapján kibocsátott, aránylag igen rövid lejáratú 6°/ 0 kincstári utalványok, melyeknek ujabb kölcsön felvétele nélküli beváltásáról szó sem lehet, járadókkötvények kibocsátása által a forgalomból mielőbb kivonassanak; mert semmi kétséget sem szenvedhet, hogy egy ily nagy terjedelmű lebegő adósság, melynek biztosítására összes államjószágaink le vannak kötve, rövid idő alatti visszafizetésének kényszerűsége zsibbasztólag hat bárminemű pénzügymiveleti combinatióra. Ez okból már az 1875. évi XLIX. törvényczikk alkotása alkalmából tett előterjesztésemben, ugy hiszem, eléggé indokoltam ezen nagyobb terjedelmű pénzmivelet megkezdésének fontosságát és szükségét. Mily neműek voltak azon akadályok, melyek ezen törvényczikk alkotása óta annak végrehajtását teljesen lehetetlenné tették, azt ugy hiszem, bővebben fejtegetni nem szükséges. Általánosan ismeretesek azon politikai események és ezekből fejlődött viszonyok, melyek az európai pónzpiaczok hangulatára állandóan oly kedvezőtlen befolyással voltak, hogy ily viszonyok között nagyobb mérvű kölcsönnek elfogadható feltételek melletti sikeres kibocsátására még gondolni sem lehetett. A helyzet ez időszerint jobbra fordult, miről a tőzsdék jelen árfolyamai is tanúskodnak. Meddig fog ez azonban tartani, nézhetünk-e elébe a pénzpiacz állandó javulásának? azt senki sem mondhatja meg. Á feladat tehát nézetem szerint most az, vigyázattal felhasználni az első kedvező alkalmat, mely kínálkozik, és mely, ha elmulasztatik, talán nem egyhamar tér ismét vissza, s megtenni azonnal a szükséges lépéseket, hogy a kérdéses rövid lejáratú terhes államadósságnak legalább első fele járadókkötvények kibocsátása utján beváltassék. Ezen pénzmiveletnél oly nagy összegek jönnek tekintetbe, az arra felhasználható kedvező időszak állandósága oly bizonytalan, hogy felette kívánatosnak, sőt egyenesen mellőzhetlenül szükségesnek tartom, miszerint ezen nagy mérvű mivelet megindításánál és keresztülvitelénél a pénzügyi kormányzat kezei előre megkötve ne legyenek; mert csak igy leend a kormány azon helyzetben, hogy a minden perczben változható kedvező alkalmat megragadva, a pénzpiaczok esélyeit az államkincstár érdekében sikeresen felhasználhassa. Ez okból kérek a törvényhozástól az összegre nézve ugyan korlátolt, de a kibocsátásra nézve szabad mozgást engedő oly felhatalmazást, mely egyedül teszi lehetővé, hogy a legkedvezőbb idő, mely ezen nagy miveletre alkalmasnak bizonyul, rögtön felhasználtassák. 26*
