Képviselőházi irományok, 1875. XI. kötet • 410-499. sz.

Irományszámok - 1875-479. 1876. évi XLVIII. törvényczikk a liechtensteini fejedelemséggel 1876. évi deczember 3-áőn kötött adó- és vámegyesülési szerződés beczikkelyezéséről

278 479. szám. XXI. ozikk. Ő fensége a végleges leszámolást, melynek eredménye által mindazáltal a fejedelemséget illető bevételi hányad módositható, annyiban kötelezőnek fogja elismerni, a mennyiben általa csak tisztán oly számadási hibák igazittatnak ki, melyek az ideiglenes leszámolás egyes bevételi és kiadási tóteleinek kipuhatolásánál felmerülnek. Ez alkalommal egyes bevételi tételeknek mellőzése vagy levont tételeknek felvétele Liechtensteinra nézve annyiban lesz kötelező, a mennyiben az ilynemű tételek a jelen szerződés határozatai szerint a tiszta jövedelmek kipuhatolásánál tekintetbe veendők, mi mellett egyébiránt minden, a végleges leszámolás ellenében a dolog természetén, vagy a jelen szerződésen alapuló kifogások fenntartatnak. * A kárpótlás és kiegyenlítés azon értékben teljesítendő, a melyben a leszámolás a XX. czikk szerint történt. Ha az illető közigazgatási évről szóló ideiglenes évi leszámolási kimutatás közlésétől számított 2 év alatt a végleges leszámolás a fejedelmi kormánynyal nem közöltetik, az ideiglenes leszámolás határozatai maradnak érvényben. XXII. czikk. Hogy a fejedelmi kormány rögtöni hiányok ellen fedeztessék, Ausztria a vámok, fogyasztási adók és a játékkártyák, naptárak ós hírlapok bélyegilletékei, valamint a dohány és lőpor utáni bevételek évi tiszta jövedelméül fejenkint legalább 2 frt 20 kr., azaz két forint húsz krajczárt biztosit. Ezen Ausztria által biztosított minimalis tiszta jövedelem a liechtensteini országos pénztárnak negyedévi részletekben előre fog kifizettetni, a négy negyedévnek ideiglenes zárszámadásából eredő többlet pedig minden óv végével pótoltatni fog. XXIII. czikk. A jelen egyezmény tartama alatt a liechtensteini fejedelemség és Vorarlberg közt ugy mint eddig kölcsönösen szabad leend a forgalom és pedig ugyanazon mértékben, amint az Vorarlberg és az osztrák-magyar monarchia többi részei közt fennáll. Ezen határozat kiterjed különösen azon kereskedőkre és iparosokra, kik a másik szerződő fél területén kereskedést és ipart űznek, vagy munkát keresnek, és pedig olykép, hogy ezek más illetékeknek nem vethetők alá, mint a melyeknek a saját bennszülöttek is egyforma módon alávetvék. Hasonlókép jogukban álland, külön illetékek fizetése nélkül a gyárosoknak és kereskedőknek honi iparüzletük számára a másik fél területén árukat vásárolni, és a kereskedő utasoknak, kik nem árukat (hanem legfeljebb árumustrákat) visznek magukkal, megrendeléseket keresni, ha erre a saját államban jogositványnyal birnak. Végre az egyik fél alattvalóinak szabadságában álland, áruit a másik fél területén vásárokra adómentesen és a nélkül hozni, hogy erre az illető állam különös engedélye vagy ipar-igazolványa megkívántatnék, föltéve, hogy erre saját országukban is jogosítva vannak és az áruk olynemüek, melyeknek vásárokon eladása belföldieknek sincs megtiltva. XXIV. czikk. Az ut-, kövezet-, töltés-, híd- és révvámok tekintet nélkül arra, váljon azok az állam, vagy községek és testületek számára szedetnek, — Vorarlbergben és Liechtensteinban legfeljebb oly