Képviselőházi irományok, 1875. XI. kötet • 410-499. sz.

Irományszámok - 1875-411. Az igazságügyi bizottságnak jelentése, az igazságügyminister által beadott, a békebiróságokról szóló törvényjavaslathoz

411. szám. 7 411. szám. Az igazságügyi bizottságnak jelentése, az igazságügyminister által beadott, a békebiróságokról szóló törvényjavaslathoz. Az igazságügyi bizottság a békebiróságokról szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadván, — a részletes tárgyalás során elfogadott módosítások következtében szükségesnek látta a törvényjavaslatot a módosításoknak megfelelően ujabban szövegezni, s ezen újonnan szövegezett törvényjavaslatot •/, alatt van szerencséje bemutatni. A módosítások- és változtatásoknál azon szempontból indult ki az igazságügyi bizottság, hogy „a békebiróságokról" a bizottság nézete szerint helyesebben „a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról" szóló törvényjavaslat, a perrendtartás szabványaira való hivatkozás nélkül önállóan és kimerítően tartalmazza az eljárási, bizonyítási és végrehajtási szabályokat és hogy az eljárás a lehetőségig egyszerüsittessék. Szükségesnek látta továbbá a bizottság, hogy az ezen eljárás alá tartozó ügyek szabatosabban megallapittassanak ós a bérösszegek, kamatok, életjáradékok, ugy a mezei rendőri követelések tekintetében a hatáskör némileg megszorittassék. Leglényegesebb módosítása áz igazságügyi bizottságnak: hogy a szoros értelemben vett békebiróktól jogvógzettséget kivan és a szolgabírónak (a közigazgatási járás első tiszviselőjének) a kisebb polgári peres ügyekben való hatáskörét elejtendőnek és e helyett a kir. járásbíróságokat békebirói hatáskörrel felruházandónak találta; ez viszont szükségessé tette, hogy a kir. járásbíróságok előtti eljárás a sommás eljárásnak megfelelően módosított alkalmazással külön szabályoztassék. Indokolja ezen lényeges változtatást: hogy az igazságügyi bizottság ezen intézkedésével nemcsak 1869. évi IV. törvónyczikkben foglalt alapelveket megóvni kívánta, — hanem és ennek kapcsában — az igen szűk körre szorított községi bíráskodáson kívül, — általában a jogvégzettség kellékét kívánja meg a bókebirói tiszt elnyerésére, mely feltételt nemcsak a nép mindennapi életéből fejlődő kérdések sokszorossága és sok esetben szövevényes volta, de azon körülmény is indokolja, hogy ezen intézmény életképessége főként abban nyerendi biztositékát és csak akkor felelend meg a hozzá kötött reményeknek, ha a békebirákhoz utalt ügyek helyes elintézése a perlekedő közönséget megnyugtatván, a rendes bíró elé való ujabb járulás kellemetlenségei- és költségeitől megóvatik; a szolgabirák és illetve a kerület első közigazgatási tisztviselői, ugy azok helyettesei helyett pedig a kisebb polgári peres ügyekben való bíráskodást a bizottság , annál inkább a kir. járásbíróságokra kívánta ruháztatni és ezen intézkedés által ujabb járásbíróságok felállítását sem véli előidézni; t