Képviselőházi irományok, 1875. X. kötet • 373-409. sz.
Irományszámok - 1875-378. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1874-ik évi állami zárszámadás megvizsgálása tárgyában
06 378. szám. A kölesönt tehát magasabb államgazdasági szempontból szükséges volt adni. De ezen szükség nem menthette fel az akkori pénzügyministert azon kötelezettség alól, hogy az állam pénzének biztonsága érdekében, minden lehető intézkedést megtegyen. Azon eljárást, mely szerint a kölcsön kiadatott anélkül, hogy a hitelező gyár által pupilláriter lett volna biztosítva, a bizottság nem kifogásolja. Mert nézete szerint épen a fentebb emiitett magasabb állami szempont tette szükségessé, hogy ezen fontos ipar-vállalatnak az állam részéről segély nyujtassék. Ingó vagyonra, különösen gépekre adott kölcsön mindig nagyon praecarius természetű. Egy gyárnak gépezete — mint hypotheca — alig jöhet tekintetbe. A legértékesebb gép annak, ki azt használni nem akarja vagy nem tudja, csak alig értékkel biró vasdarab. Ilyen természetű lévén a hypotheca, melyre az akkori pénzügyminister a pest-fiumei hajógyárnak 300,000 o. é. forint kölcsönt adta, nem sok különbséget tesz, hogy az adott kölcsön pupilláriter biztositva nem volt, a mennyiben a 300,000 frt kölcsön biztosítására egyfelől a társulat összes gyári szerelvényei a főkönyvből merített becslés alapján 358,950 frt 84 kr. és a társulat által az államtól vett telkek vételárában lefizetett készpénzben 42,542 frtot és igy összesen 401,493 frt 44 krt tevő vagyon szolgált. De épen mert nagyon is ingatag értékű volt a vagyon, melyet a kölcsönvevő gyár a hitelező állam biztosítására kimutatni képes volt: annál inkább szükség lett volna mindazon intézkedést foganatba venni, mely az állam pénzének biztosítása érdekében elkerülhetlen volt. Megtett-e az akkori pénzügyminister ez irányban mindent? A bizottság által megvizsgált eredeti okiratokból az tűnik ki, hogy midőn az emiitett társaságnak a 300,000 frt kölcsön első fele 1869. nov. hó 25-én 49,225-ik sz. pénzügyministeri rendelet alapján kiutalványoztatott, három nappal későbben tehát nov. 28-án kelt rendeletében az akkori pénzügyminister ur az állam érdekére való felügyelettel az adós pest-fiumei hajógyár czég vezetőjét Franki Fülöpöt bizta meg. Hogy ezen megbizott adós milyen lelkiismeretesen ügyelt fel a hitelező állam érdekeire, bizonyitja azon szomorú tény, mely szerint az állam pénzének jó része elveszett. És hogy milyen jóhiszeműen teljesítette a megbizott Frank ur, mint az állam érdekeinek képviselője, feladatát, e tekintetben szolgáljon felvilágosításul a következő példa. Az 1871-ik év elején a pénzügyministerium Detrich ""pénzügyministeri titkár vezérlete alatt szakértőket küldött ki a gyár vagyonának megbecsülésére. Hogy ezen becsű a gyár vezetőjének tudta nélkül nem történhetett meg, azt mindenki meg fogja engedni. Ezen alkalommal a gyár vagyona 643.992 frt és 61 krra lett becsülve. A becsű bizonyosan a gyár vezetőjének bemondása szerint valóban a társulat tulajdonát képező tárgyakra terjedett ki. Csak terjedhetett volna. De nem ugy volt. Mert a 643,992 frt 40 kr. értékű vagyonból 1871-ben 414,000 frt értékű hajók mások tulajdonát képezték.
