Képviselőházi irományok, 1875. X. kötet • 373-409. sz.
Irományszámok - 1875-402. Törvényjavaslat, az 1848-ik évi törvények által megszüntetett urbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló 1871. LIII. törvényczikk módositása és kiegészitéséről
402. szám. 335 Az ezen törvények által alkotott és az 1853. évi úrbéri nyilt parancs 34. §-a által fentartott állapoton azonban lényeges változás történt az 1871. LIII. törvényozikk által, melynek 45. §-a szerint az úrbéri birtokrendezési, perekben a felek között létrejött egyezséget a törvényszék csak alaki tekintetben veszi vizsgálat alá, az 51. §. (harmadik bekezdés) pedig azt tartalmazza, hogy a törvényszék által ily ügyekben hozott Ítéletek és jóváhagyott egyezségek a kir. táblához hivatalból többé fel nem terjesztendők. Ezen rendelkezések és azon körülmény által, hogy az úrbéri bíróságok az idézett törvény értelmében Ítéleteiket a perben álló felek előadásaira állapítják: tágas tér ós alkalom nyittatott úrbéri telkek ós zsellérségek önkénytes szaporításával az országos földtehermentesitesi alapnak illetéktelen fizetésekkel való terheltetesóre s a törvény által nyújtott ezen alkalom számosok által tényleg fel is használtatott. Az idézett törvény életbe lépte óta szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy kivált az ország hegyes és mostohább vidékein s oly helyeken, hol az urbériség kellő nyilvánosságban nem tartatott, nagy hajlam létezik az úrbéri telkek felemelésére, valamint az 1853. márczius 2-iki úrbéri nyilt parancs 19. §., illetőleg az 1871. LIII. törvényozikk 9. §-a alá eső majorsági földek urbéresitésére. Ennek oka főleg azon körülményben rejlik, hogy a föld soványsága és terméketlensége folytán rendszerint szegény lakosság törvényes úrbéri illetőségét meghaladó maradék és irtvány-földeknek birtokában van. A maradványföldek az 1871. LIII. törvényozikk 14. §-a értelmében föltétlenül, s az irtványok is sok esetben a birtokosok kezei között hagyandók ugyan, kötelesek azonban azokért volt földes uraiknak kárpótlást fizetni. A volt földesurak volt jobbágyaik fizetési képtelenségét ismervén s tudtán, hogy a jobbágyak, ha a fizetési teher reájuk háramlik, a birtokrendezéstől idegenkednek, annak útjába kitelhetőleg akadályokat gördítenek, nem tesznek ellenvetést arra nézve, hogy ezen földek urbérisógnek mondatván ki, a volt jobbágyak birtokában hagyassanak. Ily eljárás, mind a volt földesurakra, mind a volt jobbágyakra igen előnyös, az utóbbiakra, mert ily utón oly földbirtokok, melyekért a törvények értelmében volt földesuraiknak sajátjukból kárpótlást fizetni tartoznának, birtokukban maradnak, illetve tulajdonokká válnak, a nélkül, hogy akár a volt földesúr, akár az országos földtehermentesitesi alap irányában bármiféle szolgáltatást teljesíteni tartoznának, sőt ily telkek után volt földesuraiktól megfelelő terjedelmű eidő- és legelő illetményt szintén váltság-fizetós nélkül nyernek, a mit az esetben, ha a maradék földet, irtványt s az úrbéri parancs 19. §. illetve az 1871. LIII. törvényozikk 9. §-a alá eső földet sajátjukból váltanák meg, nem igényelhetnének. Előnyös ezen út követése a volt földesurakra nézve is, mert ily módon a birtok-rendezési per legkevesebb költséggel s legrövidebb idő alatt befejeztetik s birtokaik tagosittatnak s ez által azok értéke növekedik s mert a váltságösszeget az országos földtehermentesitesi alaptól rövid idő alatt megnyerik; azon veszteség pedig, mely az urbéresitett telkek után járó s legtöbbnyire csekély értékű kopár legelő- és erdő-illetmény kiszolgáltatásával áll elő — bőven helyrehozatik a kártalanítási tőke után 1848. évtől járó kamatokkal, melyek magát a kárpótlási tőkét is meghaladják. Meg van továbbá lehetősége annak is, hogy az országos alap itéletileg terheltetik illetéktelenül, mert az úrbéri törvényszék törvényeink jelen állása szerint a felek által előadottakra állapítja ítéletét s a felek kölcsönös egyetértése folytán sok oly eset fordul elő, melyben a volt úrbéresek azon állításán, hogy bizonyos földek urbórisóget képeznek, ámbár a volt földesúr ezen állítás valótlanságáról van meggyőződve, nyíltan vagy hallgatag formaszerü egyezség kötése nélkül beismeri.
