Képviselőházi irományok, 1875. X. kötet • 373-409. sz.
Irományszámok - 1875-378. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1874-ik évi állami zárszámadás megvizsgálása tárgyában
378 szám. 19 Az állami számvevőszék ezen határozat folytán kötelességét teljesítvén, idézett jelentésében előadja, miszerint az 1873-ik év végén az okmányok hiánya miatt megvizsgálatlanul maradt nyugdijakat, — az igazságügyi tárczát terhelő nyugdijak kivételével, — az 1874-ik év folyamán legnagyobb részben átvizsgálta és az ezekről szóló 4 darab névszerinti összehasonlító kimutatást jelentésének 79—103. iapoldalain, az országgyűlésnek előterjeszti, egyszersmind felemlíti azon nyugdijak összegeit is, melyek az 1874-ik év végével megvizsgálatlanul maradtak. Ezen utóbbiak közül a legjelentékenyebb összeget tevő s az igazságügyi tárczát terhelő nyugdijakra nézve az állami számvevőszók jelentésében kiemeli, miszerint tudomással bir arról, hogy az igazságügyminister a hiányzó okmányokat legnagyobb részben beszerezte s azokat tárgyalás végett az állami számvevőszéknek legközelebb megküldendi. Az állami számvevőszék jelentésének ezen részében az egyes tárczák szerint elkülönitve elősorolja az 1874-ik évben előforduló azon nyugdíjazásokat, melyeknél a tárezaministereknek 0 Felségéhez tett felterjesztéseikhez képest, az 1866-iki nyugdíj-szabályzat szerint be nem számitható szoigálati évek kegyelemből beszámíttattak, vagy pedig bizonyos szolgálati idő hiánya elengedtetett, vagy általában tekintetet érdemlő körülményeknél fogva kegydij adományoztatott s igy az illetők az őket szabályszerüleg megillető nyugdijaknál magasabb összegekben részesültek. Ezen kivételes nyugdíjazási esetek az állami számvevőszók jelentésének hivatolt részében a ministeri tárczák szerint elkülönitve elősoroltatván, ezeket a bizottság e jelentésben felsorolni feleslegesnek tartja, beérvén azzal, hogy e helyen egyszerűen utal a számszéki részletes jelentés 76., 79. Iapoldalain foglalt esetekre. A bizottság az ott felsorolt nyugdíjazásokat egyenkint bírálat alá vette és méltányolva azon indokokat, melyek ezen nyugdíjazásoknál a ministeriumot vezérelték, ezen bár a fennálló szabályoktól eltórőleg magasabb összegekben engedélyezett nyugdijakra a jóváhagyás megadását véleményezi. Mindazonáltal a bizottság kötelességét véli teljesíteni akkor, midőn e tárgyalásokkal kapcsolatosan a t. képviselőház figyelmét felhívja a ministerium azon eljárására, hogy a közszolgálatban álló s nyugdíjra igényt tartó hivatalnokoknak napról-napra növekedő szaporodása mellett, a ministerium a nyugdíjazásoknál nem ragaszkodik szigorúan az e tekintetben fenálló s időközben a törvényhozás által is elfogadott szabályokhoz, — hanem a tárczaministerek, egyes — bár méltánylást érdemlő esetekben a szabályszerűnél magasabb nyugdijak vagy kegydijak legfelsőbb adományozása czéljából felterjesztéseket tesznek s ez által 0 Felsége legmagasabb kegyelmének igénybe vétele mellett a szabály szerint járó illetmények túllépése által, az úgyis felette igénybe vett állampénztárra ujabb terheket rónak. A bizottság véleménye szerint ezen helyzeten csak azáltal lehet gyökeresen segíteni, ha a közhivatalnokok nyugdíjazásának kérdése mielőbb törvény által szabályoztatnék olyképen, hogy abban egy részről a nyugdíjra jogosultsággal bíró közhivatalnokok igazságos, sőt móltányos igényei kielégíttessenek, másrészről azonban a törvényhozásnak államháztartásunk helyzetének javítására czélzó törekvése egyszersmind kifejezést nyerjen. Ezen szempontokból kiindulva a bizottság é tekintetben a következő határozati javaslatot terjeszti elő a t. képviselőháznak elfogadás végett: A képviselőház utasítja a ministeriumot megtenni az előmunkálatokat arra, hogy a közhivatalnokok nyugdíjazása tárgyában a törvényjavaslatot az országgyűlés elé mielőbb beterjessze. Addig pedig, mig a nyugdíjazás kérdése törvény által szábályoztatni fog, felhivatik a ministerium figyelni arra, hogy a szabályszerűnél magasabb összegékben kegyelmi utón engedélyezendő nyugdíjazásoknál a szükséges takarékosság szem előtt tartassék.
