Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

86: 372. szám. büntetés alá eső szerződések létrejöttek; mert a bűntény ezen a helyen követtetvén el: ez határozza meg a fórum delicti commissi-t és azon törvény alkalmazhatóságát, mely a tett helyen érvényben áll. Már pedig, — igy szólnak az ítéletek — a szerződések Poroszországban köttetvén s emelkedvén jogérvényre, a büntetendő cselekmény tehát Poroszországban fejeztetvén be: ez által úgy a porosz biróságok illetősége, mint a porosz törvény alkalmazása meg van állapítva. Ez ellen azonban két ok harczol. Azon tényekből ugyanis, melyek az ítéletek kiindulási pontját képezik, korántsem lehet biztosan következtetni, hogy a szerződések Poroszországban köttettek volna (lásd alább I. sz.); de különben is a porosz bíróságoknak a szóban forgó ügyben való illetősége egyátalában nem függ azon kérdéstől, mely helyen jöttek létre a szerződések (lásd II. sz.) I. A szerződések egymástól távol lakók közt, t. i. a Hamburgban lakó vádlott közt Hamburgból ós Pomerániában lakó kivándorlók közt Pornerániából levelek utján köttettek meg. Azon kérdés pedig, hogy ily szerződések mikor és hol tekintendők megkötőiteknek vagy válnak kötelezőkké (jogérvényesekké), tudvalevőleg nagyon is vitás. Némelyek, főleg Savigny (System stb., VIII. 235, 257 1.) aként kívánják megoldani, hogy ily szerződés azon a helyen tekintendő megkötöttnek, a hol az első levél (az ajánlat) átvétetett s honnan az átvevő az elfogadó választ elküldötte; mert a megegyező akaratnyilvánítás állítólag e helyen jött létre. Ezen állítást részemről a szerződés lényegével ellentótben állónak vélem; mert a ~ szerződés, azaz a felek egyező akarata rendszerint csak akkor válik valóban létezővé, midőn a megegyezés mindkét fél tudomására jutott s igy rendszerint csak akkor köttetett meg valóban, midőn az ajánló fél az elfogadó választ megkapja. Elismeri ezt Savigny maga is egy másik közleményében (mely többnyire elkerüli a figyelmet), midőn — Vermischte Schriften I. köt. 206. 1. — ezt mondja: „a szerződés lényegét megegyező akarat képezi, melynek megegyezése a szerződők kölcsönös tudomására jutott." Csakhogy Savigny e helyen az elvet, mely csakugyan szabálynak tekintendő, igen kizárólagosan fejezi ki, mert vannak esetek, melyekben a szerződés létrejöttnek tekintendő, habár az elfogadás még nem jutott az ajánló fél tudomására (lásd: „Württemb. Privatrecht-' czimü munkám II-dik kötet, 730-dik s következő lap). Ezek azonban csak kivételes esetek, melyek közé a fenforgó eset nem tartozik. E szerint rendesen azon hely dönt, melyen az ajánló fél az elfogadó választ átvette s csakis ezen a helyen válik a szerződés kötelező erejűvé. Ha már most e szabályt a jelen esetre alkalmazzuk, — feltéve, hogy a szerződésekhez való ajánlatot a Poroszországban lakó kivándorlók vádlottnak Hamburgba küldöttek, a ki hozzájárulását Poroszországba küldött leveleiben nyilvánította: csak akkor lennének a szerződések megkötőiteknek tekintendők, a midőn az elküldött elfogadó nyilatkozat a Poroszországban lakó szerződők kezéhez jutott; e feltevés mellett tehát a szerződések Poroszországban váltak volna jogérvényesekké, mig ellenben azon nézet szerint, melyet Savigny az ő ,,System"-jében véd, azokat már az elfogadás elküldése által s igy Hamburgban megkötőiteknek kellene tekinteni. A kir. legfőbb törvényszék ítélete (valamint a két alsó bíróság ítéletei is) az elébb említett feltevésből, tehát abból indulnak ki, hogy a szerződés egymástól távol lakók közt azon a helyen jön létre s válik érvényessé, „a melyen a döntő levél az érdekeltek tudomására jutott" s felteszi ennélfogva, hogy a szóban forgó szerződések Poroszországban köttettek meg (lásd a közlemény 260. lap). Azonban az ezen következtetésre (t. i. a most érintett feltevésre) vezethető előzményt azon tényekből, melyeken az ítélet alapul, korántsem lehet tisztán kivenni. Ezen tényeket önnek közleménye (254, 255. 1.) abban foglalja össze: „L. Hamburgban a kivándorlók elszállításának üzletét, még pedig tulajdon hajóival, folytatja. Ezen szállításról aként köttetik a szerződés, hogy a kivándorlók bizonyos foglalót, tehát előleget közvetlenül küldenek, vagy pedig Hamburgba