Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 61 Első sorban az itélet lesz megfelelő, minthogy eleget tesz a közórzületnek, mely mindig és mindig ugy itél: „hogy mentül nagyobb a 1bün, annál nagyobb legyen a büntetés." A jogsértés nagyobb mérve a büntetés nagyobb fokában találja egyensúlyát. Továbbá hasznos a 10 évnél hosszabb fogság még mint előző rendszabály is megrögzött gonosztevők irányában, a kik ekként legalább hosszabb időn át vannak akadályozva abban, hogy a társadalomnak újra ártalmára legyenek. A javitási czél tekintetében a 10 évi fogság feltétlenül káros, ha t. i. valósággal javulás állt be ós mennyivel inkább káros a még ennél is hosszabb tartamú büntetés. Ez esetben, mint a leirat nagyon találóan megjegyzi, szükségkép a már elért eredmények részben veszendőbe mennek vagy csorbát szenvednek. Ez okból — még azon esetre is, ha 10 év vétetnék a büntetés maximumául — nehogy a javitási czél teljesen illusoriussá váljék, a feltételes szabadon bocsátási vagy szabadságolási rendszert el kell fogadni. Csakis ezen intézmény által, kapcsolatban az óvatosan alkalmazandó feltétlen megkegyelmezéssel, lehetséges a hosszú tartamú fogság káros hatását enyhíteni ós a polgári társadalomnak oly tagokat adni kik igazán képesek magukat rehabilitálni. Ha a szabadságolási rendszer elfogadtatik, akkor az időleges fogságbüntetés maximuma bátran 15 évre tehető. Azonfelül nem mellőzhetem hallgatással, hogy társadalmi és nemzetgazdászati ótok is javasolják ezen rendszer elfogadását. Tekintve a haladást, mely a jelen kort jellemzi, egy évnek veszte jelentékenyebb, mint azelőtt két vagy többé évé. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az, a ki jelenleg 10 évig hiányzik a társadalomból, ettől inkább idegenedik el, mint az, a ki valaha 20 éven át tartatott távol tőle. Mily nehezére eshetik tehát neki az elmulasztottat helyrepótolni. A feltételes szabadonbocsátás módot nyujt ezen bajnak elejét venni. De a szabadságolás a büntetés végrehajtása czéljának csorbítása nélkül még a büntetés foganatosításának költségeit is kevesbíti és azonfelül a társadalomnak hasznavehető erőket szolgáltat. Ez oly körülmény, mely a jelen korban figyelmen kivül bizonyára nem hagyható. Szavazatomat a fenforgó ügyre nézve ebben vonhatom össze: Az észak-német szövetségben hozassék be maximalis büntetésnek 15 évi fogság — mellőzve minden közelebbi meghatározást a magánfogság, közös fogság vagy közlekedő fogság tekintetében — de hozassék be egyúttal a feltételes szabadonbocsátási (szabadságolási) rendszer. Zwickau, 1869-ik évi május hó 30-án, D'Alínge JenŐ, szász kir. kormánytanácsos. 7. A bruchsali fegyintézet. Véleménye. Eckert, bruchsali zárkafogházi igazgatónak az időleges fegyházbüntetés maximumának az északnórnet szövetség büntetőtörvónyjavaslatában leendő meghatározása iránt. A bruchsali zárkafogház 21-ik éve áll fenn, mint fegyintézet. Alólirt ll-ik éve áll annak élén; volt tehát gyakran alkalma a hosszabb tartamú büntetések hatását észlelni,