Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
36 372. szám. Azonfelül kivégezte magát: vizsgálati fogoly 16 a fegyenozek közül: 10 évre vagy ennél rövidebb időre itélt 6 10 évnél hosszabb időre itélt , 1 23 Megjegyzendő, hogy 1852—56. években a skorbut és 1866—67-ben a cholera sok halálesetet idézett elő és hogy a halálesetek nagyobb része a fióMntézetre esett: mig a nagyrészt panoptikailag épült uj fegyintézetben mindig kevesebb haláleset fordult elő és ezek száma még alább szállott, mióta a zárkafogság kiterjesztetett, ámbár a fegyeiiczek száma kétszer annyi, mint a fiókintézetben. Habár ezen események némi részben a büntetés előtti feslett, talán elvetemült élet következményei, mégis kiválóan a foglyok physikai állapotában gyökerezvék. III. b) :......*... A biró az egyes eset eldöntésénél általános elvek után ítél, neki a bűntett a büntetés tárgya. A büntetés végrehajtója előtt az elitéltnek nem szabad büntetési tárgynak lennie, hanem alanynak. 0 neki individualizálni kell. Ez a közös fogságban lehetetlen, annak az osztályozás általi pótlása pedig elégtelen sőt bizonyos csalódás. A ki egyénileg akar a fegyenczekre hatni, annak tekintettel kell lennie azon útra, melyen a fegyencz a bűntettig haladott. A III. a) és b) alatti kérdésekre csak azt a feleletet adhatom, hogy az én tapasztalataim a 10 évet meghaladó, közös fogságban töltött fegyházbüntetés hatását illetőleg, ugy testi, mint physikai tekintetben felette kedvezőtlenek: miután azt észleltem, hogy gyakori betegség, elsorvadás, halál, szellemi fásultság, őrültség — az ily soká tartó közös fogságnak következményei. IV. Az iránt kell nyilatkoznom, vájjon a 10 évi fegyházbüntetést elégségesnek tartom-e arra, hogy az időleges büntetés czélja eléressék. Beccaria ki az-enyhe büntetésekre vonatkozólag mondja: „Az az iránti bizonyosság, hogy a bár mérsékelt büntetés be fog következni, mindig nagyobb benyomást idéz elő, mint a szigorúbb büntetéstől való félelem, ha az a kisiklás reményét ki nem zárja. A kegyelem a törvényhozó erénye és ennek az egész törvénykönyvet át kell lengenie." Az 1843-ki porosz büntetőtörvényjavaslat a büntetés maximumául 25 évet vett fel: a jelenleg hatályban lévő büntetőtörvénykönyv 20 évet állapit meg maximumnak. En Briegben 10 éven át az „allgemeines Landrecht" 20. czimének uralma alatt hajtottam végre fegyházbüntetéseket, a midőn nemcsak az időleges fegyházbüntetés maximuma 40 év volt, hanem itéletileg még ütlegek is állapíttattak meg; és a midőn mindnyájan, a kiknek 5 évnél hosszabb fegyházbüntetést kehe szenvedniök, többé kevésbbé bilincs alatt voltak; ilyen bilincsek valának: a) lábgyűrük, b) vasnyaklók, c) lábgyűrük lánczczal egybekötve, d) vasnyaklók és lánczczal összekötött lábgyűrük. Ezen kemény bánásmód daczára, a házi rend fentartására igen szigorú büntetéseket kellett alkalmazni; támadások, lázadások fordultak elő, melyek fegyveres hatalommal nyomattak el és e tekintetben csak lassanként javult a helyzet, különösen akkor, a midőn a fegyőröktől a fenyitósi jog elvonatott és a bilincs többé nem alkalmaztatott.
