Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 31 Éhez járul soknál a nagyon tartós ülő foglalkozás és oly étkezés, mely, habár e tekintetben minden megtörténik, a mi a javadalmazás korlátai között lehetséges — még sem cserélhető fel könnyebb, czélszerübb élelmezéssel oly mérvben, mint a hogy ezt egész munkás osztályok foglalkozási módja megkívánná. Nevezetesen kétségen kivül áll, hogy a foglyok nem kapnak elegendő húst és a friss főzelékkel való váltakozás is nem elég bő arra, hogy a nedvek vegyülete ugy tartassék fenn, hogy az egészség ós munkaképesség tartós lehessen. Ily körülmények között a keletkező betegségeket, minők:- a búskomorság és elmeháborodás, tüdővész, skorbut, idegláz sat., melyek a fegyintézeteket oly szivesen látogatják, nem lehet pusztán véletlen betegségeknek tekinteni, melyek a beteget szabad állapotában is érték volna. Mi haszna a leirt befolyások közepette a legkitűnőbb tisztaság fenntartásának, a legjobb szellőztetésnek, rendes válogatott foglalkozásnak, az egészséget védő ruházatnak; mindezen előnyök bármily fontosak legyenek is, ép oly kevéssé fogják az érzékeny, még nem egészen eltompult foglyot betegségtől és az elsorvadástól megóvni, mint a legjobb épületek, ezek jó fekvése, tágas volta vagy a legjobb orvosi felügyelet ós gyors orvosi segély. Végül kiemelendő, hogy szerencsésebb foglyoknál, kik testileg még nem egészen mentek tönkre, többnyire már 10 év lefolyása előtt, de bizonyosan, ha fogságuk még tovább tart, jellemükben igen aggályos változások szoktak beállani: és pedig vagy vásott kedélyüekké és erkölcsileg eltompultakká válnak, mely állapotban a javithatlanokká lett fegyenczek ifjabb fogoly-társaikat elrontani igyekeznek, Yagy elvesztik önállóságukat és az erólytelensóg ós jellemgyöngeség oly állapotába esnek, hogy ügyefogyottakká, gyámoltalanokká válnak. Nem szükség a mondottakból jóslatot vonni le az ily jellemek számára azon esetre, ha szabadságukat ismét vísszanyerendik. Mindezeket jól megfontolva, jogosultnak tartjuk azon nézetünket, hogy ugy a tapasztalás szerint, valamint tudományos szempontból is a tiz évi fegyházbüntetés, mint a fogságbüntetés, legnagyobb foka, inkább tulmagas, mintsem szeifelett alacsony volna és hogy ezen időtartam túllépését nemcsak hogy nem hasznosnak, de sőt károsnak kell tekintenem, a mennyiben a fegyencz a 10 évnél tovább tartó fogság által szellemi és testi épségében oly fogyatkozást szenved, hogy önmagára szorulva az élte fenntartására szükséges eszközök megszerzésére képtelen leend. Eavicz, 1869. május havában. Az ideigl. fegyintézeti orvos Dr. Neithart, fő-tőrzsorvos. 3. A boroszlói fegyintézet. Schük igazgató jelentése az 1851. évi ápril hó 14-én kelt büntetőtörvénykönyv 10. §-a módosításának tárgyában. (Kivonatban közölve.) GlrófEulenburg, királyi állam- és belügyminister úr ő. nagyméltóságának. Boroszlói uj fegyintézet 1869. évi május hó 16-án. Folyó hó 11-én kelt magas rendelete folytán jelentem Nagyméltóságodnak, hogy I. Az 1872. óv óta az uj fegyházban és a fiók fegyintézetben letartóztatva voltak: 10 évnél hosszabb büntetésre itélt fegyenczek . . . . . . . . . . 123