Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
372. szám. 19 szövetségi büntetőtörvényjavaslatban a fegyházbüntetés leghosszabb és legrövidebb tartama másként állapittassék meg, mint ez a porosz büntetőtörvénykönyvben történik, különösen, hogy a minimum két évről egy évre,, a maximum húsz évről tizenöt évre szállittassék le. F. é,. január hó 7-én kelt becses válasziratában Nagyméltóságod a tett javaslathoz hozzájárult és ennek folytán az eddigi előmunkálatoknál egy év, a fegyházbüntetés legcsekélyebb és tizenöt év a fegyházbüntetés legnagyobb mértékéül fogadtatott el. Azon értekezletek alkalmával, melyek néhány nappal ezelőtt ministeriumaink kiküldöttjei által a magánfogság kérdése ós az erre . nézve az északnémet szövetségi büntetőtörvónyjavaslatba felveendő intézkedések felett folytatíattak, azon kérdés is szőnyegre került: vájjon a fegyházbüntetés maximalis mérvéül előirányzott tizenöt évi tartam nem volna-e talán a szükségen tul magasra kiszabva: Nagyméltóságod kiküldöttjei, nevezetesen Dr. Wichern főconsistorialis tanácsos ur azon nézetnek adott kifejezést, hogy kivánatos volna az időleges fegyházbüntetés leghosszabb tartamát tizenöt év helyett tiz évre szabni ós e tekintetben főleg következő indokokat hozta fel: A tiz évi fegyházbüntetés, ha ez ugy hajtatik végre, hogy e büntetés teljes komolysága érvényesül, tartamára nézve elég hosszú, kivált ha nagyobb része magánelzárásban hajtható végre. A mi ezen tiz évi időn tul megyén, az inkább arra szolgál, hogy a büntetés végrehajtásának czélját veszélyeztesse, mintsem hogy azt előmozdítsa; sőt azon veszély forog fenn, hogy az a jó, a mi tiz év alatt eléretett, ezen időtartam tulhaladásával részben veszendőbe megy. Kétségkívül el kell. ismerni, hogy nem a büntetés foka az, a mi nagyobb biztosítékot nyújt a jogsértés ellen ós ugy a büntető jogtudományban, mint a büntető törvénykezési gyakorlatban alig vitás már azon állítás, hogy a törvénykönyvben tulmagasra szabott büntetések épen az ellenkező hatást idézik elő és a helyett, hogy a jogbiztonságot emelnék, csökkentik. Ha immár a büntetés foganatba vételével megbízott közegek tapasztalataik alapján bizonyítják, hogy a túlságosan kiterjesztett fegyházbüntetések a büntetés végrehajtásának czélját inkább hátráltatják, mintsem előmozdítják, és hogy a tiz évet felülmúló fegyházbüntetés tulhosszunak tekinthető : akkor a törvényhozó nem odázhatja el azon kérdés megfontolását: \ vájjon a büntető törvénykönyvben a fegyházbüntetés maximális tartamát a fennebbi mértéken tul terjedőleg állapitsa-e meg? Ugyanazért szívesen kész vagyok eme kérdés megvitatásába bocsátkozni. Minthogy az északnómet szövetségben ez idő szerint hatályban lévő büntető törvénykönyvek nagyobbára a fegyházbüntetés leghosszabb tartamául sokkal nagyobb időtartamot állapítanak meg, — például a szászországi 1868. évi október hó 1-ről kelt felülvizsgált büntetőtörvónykönyv azt harmincz évre teszi (32 czikk), — annak 15 éven alóli leszállítása tehát felette életbevágó változtatást képezne és könnyen az igazságszolgáltatást veszélyeztethetné: ennélfogva szükséges, hogy az ilyetén leszállításra irányzott netaláni javaslatok oly vélemények tekintélyével támogattassanak, melyek a büntetés foganatosítására hivatott közegek köréből erednek. Ehhez képest bátorkodom Nagymóltóságodat tiszteletteljesen megkérni: méltóztassék a fontosabb* fegyintézetek főnökeinek — a mennyire lehet, néhány Poroszországon kivül eső fegyintézet főnökeinek is — véleményét meghallgatni az iránt: vájjon és esetleg minő okokból vélnék az időleges fegyházbüntetés leghosszabb tartamának tiz évre való leszállítását ajánlhatónak ? Különös becset kölcsönözve ezen véleményes nyilatkozatoknak, ha ezek a szerzett tapasztalatok köréből gyakorlati bizonyítékokat szolgáltatnának arra nézve, hogy a büntetés foganatosításának a végrehajtott tiz évi büntetés által elért eredménye a fegyenczeknól minő irányban és miképen csorbittatott vagy gyengittetett meg ismét a büntetés tartamának továbbterjesztése által?
