Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372, szám. 173 nősítő hatást tulajdonítani: ezzel a subjectiv elmélet tanát fogadta el. De a mint kiemeltük — a csatlakozás a két theoria valamelyikéhez vagy ennek valamelyik válfajához, nem képezte feladatunkat: ámbár elismerjük — hogy az emiitett intézkedés elhagyása, a subjectivisták — de nem csupán ezek tantótelével találkozik. Előre bocsájtva, hogy azon esetről, melyben a halál, gondatlanság által okoztatik, már a 279. és 280. §§. rendelkezvén: erről — a 296. §-ban nem lehet szó. A halálnak e szerint oly • cselekvés vagy mulasztás által kell okoztatnia — mely se a XVIII. fejezet, s különösen a 279. 280. §§., se pedig a 296. §. mostani intézkedése alá ne essék. Legyen szabad kérdeznünk: melyik lehet ezen eset ? Azon esetben, mely kérdés alatt van — a bekövetkezett halált dolus gyanánt — nem tartjuk a tettes ellen beszámithatónak. Az eredmény mint dolosus — csak azon esetben lehetne a tettes ellen beszámitható: ha az — mint cselekményének bizonyos vagy valószínű eredménye előreláttatott volna, valamint akkor: ha az — ámbár csak mint lehető eredmény láttatott volna előre, de a tettes ezen lehető eredmény előidézését czélozta, „Das einzige praktische Resultat, welches maii aus dem Unterschied zwischen Nothwendigkeit und Möglichkeit ableiten kavn, ist dies, dass der als nothwendig (i. e. wahrscheinlich) voraus gesehene Erfolg dem Thater zum dolus zuzunehmen ist, voenn er ihii auch nicht bezweckt hat: der Moss als möglich eingesehene nur, wenn er ihn beztoeckt kat.

u Ezek Krug szavai — a kinél a dolus ós culpa körüli nézetek tisztázására többet, és hatályosabbat alig tett még valaki. Azon föltevés — hogy a halál mint eredmény a tettes czélját képezte volna — a priori kivan zárva; tehát ezen eredményt illetőleg, dolusról még az esetben sem lehet szó — ha a könnyű testi sértés eredménye mint lehető következmény, a tettes felismerési körében létezett volna. Ez esetben az eredmény, mint culpa — kétségtelenül beszámitandó; de dolosussá önkény nélkül nem alakitható át, és igy azzá meg sem is állapitható. Nem ingatja meg ezen tétel elvi igazságát, a német büntetőtörvónykönyvnek ellenkező álláspontja sem; mert e törvénykönyvnek a testi sértésekről szólp része a porosz büntetőtörvénykönyv felfogásán alapul, mely a következményeket illetőleg — a legszigorúbb nézetnek hódolt. E nézet eléggé van jellemezve Schwarze azon állításában: „hogy a büntetés az eredmény súlyossága szerint állapítandó meg azon esetben is — ha ezen eredmény valószínűtlen vagy csaknem véletlen lett volna." De bizonyos az is: hogy a porosz törvénykönyv ezen álláspontja a legkitűnőbb férfiak által folytonosan ostromoltatott, s hogy az — nem ok nélkül tartatik szakitásnak a dolusra nézve megállapított igazságokkal. Ha ehhez hozzáteszszük — hogy Plank nyilatkozata szerint, a német büntetőtörvénykönyv értelmében -- az eredményt illetőleg az sem kívántatik, hogy ez culpa gyanánt legyen beszámitható : úgy hisszük, ez által fel vagyunk mentve annak bővebb igazolásától, hogy miért nem csatlakozunk azon felfogáshoz, — mely a testi sértés következményeit illetőleg, a német büntetőtörvénykönyv előkészítésénél, és elfogadásánál irányul szolgált. De ha az eredmény nem számitható be dolus gyanánt: ezzel távolról sincs mondva: hogy az ne lenne mint culpa beszámitható. A csekély testi sértésből is származhatik halál, s ezen eredmény —• ily esetben is befolyást gyakorol a büntetés súlyára. A cselekmény szándékolt, az eredmény azonban a szándékon túlmenő- volt; sőt mint valószínű sem lebegett a tettes lelke előtt: de igen is látnia kellett azt mint lehetőséget, s ezen szempontban rejlik beszámításának föltétele, sőt szükségszerűsége. Ezt megengedve — s ez által vezettetik vissza a kérdés elvi szempontjaira, s nyeri meg helyzetét a concret alakulás a jog rendszerében — ezt megengedve, nézetünk szerint el van döntve a kérdés: mert ez esetben a könnyű testi sértésből származó halál nem egyéb, mint a — gondatlanság által okozott halál, mely esetről a 279. és 280. §§. intézkednek; erre vonatkozólag tehát — külön intézkedés szüksége nem forog fenn.