Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 171 Ezen büntetési tételekben — világosan felismerhető az arányosság, s egyiknek megváltoztatása az egész rendszer arányát forgatná fel. Ha például felemeltetnék a 295. §-ban meghatározott, 5 évig terjedhető fegyház: ennek maga után kellene vonnia, a 296. §. büntetési tételének hasonló felemelését; vagy pedig a 295. és 296. §§-ban megkülönböztetett — és súlyosságban különböző cselekményeknek ugyanazon büntetési tétel alá foglalását. Mindkettő helytelen volna. Ha ugyanis a 295. §. büntetési tótelének maximuma 10 évig terjedhető fegyházra emeltetnék: ez esetben a 296. §-ban meghatározott — az előbbinél sokkal súlyosabb, mert eredményében, és pedig nem véletlen eredményében sokkal nagyobb szerencsétlenséget okozott bünteti büntetése: 10—15 évig terjedhető fegyházra lenne felemelendő. Igen, de ha ez történnék: lehetne-e a szándékos emberölésnek a 267. §-óa?z meg állapított büntetéséül szintén 10 évtől 15 évig terjedhető fegyházat meghagynia lehetne-e, szabad volna-e ezt tenni, tudatával a bűnösség azon rendkívül nagy különbségének — mely a halálnak, mint szándékolt eredménynek, más részről annak, mint nem szándékolt eredménynek okozása közt szembeötlik? Ezt — nem lehetne tenni, s következőleg a 267. § esetére vagy életfogytig terjedhető fegyházat kellene megállapítani — a mi ismét az ezen szakaszban és a 268. §-ban, a 337. §. utolsó bekezdésében, a 398. §. első bekezdésében, a 404. 408. és 416. §§-ban meghatározott cselekmények büntetése közt létező arányt zavarná meg; vagy általában fölebb kellene emelni a határozott időhöz kötött fegyházbüntetés tartamát, vagy is halomra dönteni azon nagy sarkelvet, mely a legbehatóbb észleletek alapján — nem csupán humanisticus szempontból, hanem különösen a büntetések relatív czéljainak való megfelelhetés szempontjából fogadtatott el. Ha pedig azt nem akarjuk: akkor nem maradna más hátra, mint követni a. német büntetőtörvénykönyvnek — szerintünk hibás rendszerét: és a bünösségi fokban nagyon különböző két esetre, ugyanazon büntetési tételt megállapítani. Egyébiránt nem szabad szem elől téveszteni: hogy az előre elhatározott súlyos testi sértésnek legsidyosabb eseteiben, csaknem mindig concurrálni fog a 314. §. 3. pontjának valamelyik esete, a 295. §-szal; mert a kínzások — a személy letartóztatása, és a kinzó physicai hatalmában való tartása nélkül alig képzelhetők. Ez esetben pedig — a 94. §. rendelkezése szerint, nem-a 295. §., hanem, a 314. §. büntetési tétele lesz alkalmazandó. Ezen eset kivételével — mely a gyilkossággal határos, s ez okból az 5—10 évi fegyház teljesen igazolt — alig hisszük, hogy lehessen a testi sértés olyan esete, melyben bíráink 10 évi* fegyházat mondanának ki — föltéve, hogy ebből nem következett be halál. A belga büntetőtörvénykönyv büntetései egyátalán szigoruabbak, mint a mi javaslatunkban megállapított büntetések, a mi már abból is kitűnik, mert a belga büntetőtörvénykönyv szerint — a határozott időtartamhoz kötött fegyházbüntetés maximuma nem 15 év, mint a mi javaslatunk szerint: hanem 20 év; és mégis azon büntetőtörvénykönyv 400. czikkének második bekezdése szerint, a testi sértés azon esete, melyben a súlyos következmények, az azok előidézésére irányzott praemeditatióval véghezvitt cselekmény által okoztattak, ha halál nem következett be (a mi javaslatunk 295. §-ának esete), nem fegyházzal, hanem börtqnnel — reclusion —- büntettetik. E büntetés tartania igen is 5 évtől 10 óv; mig a mi javaslatunk 295. §-ában 5 évig terjedhető fegyház lévén rendelve, ennek maximuma csak 7 évi börtönnek felel meg. De ha a belga büntetési tételek — az egész vonalon leszállittatnak azon arány szerint, a melyet a határozott időtartamhoz kötött szabadságbüntetésnek 20 évi maximumtól 15 évi maximumra leszállítása maga után von: mindenki előtt kétségtelenné lesz — hogy a 295. §. esetére — az általános leszállítás keresztülvitele mellett — 7 évi börtönbüntetésnél, — vagyis az ennek megfelelő 5 évi fegyháznál magasabb büntetés nem lenne megállapítható. Az ausztriai büntetőtörvónykönyvnek 1867-ik évi tervezete 235. §-ában 1 évtől 4 évig terjedhető fegyházbüntetést rendelt a súlyos testi sértésnek azon esetére, melyben a 234. J-ban 22*