Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
372. szám. 157 ez egyike azon vitás kérdéseknek, melyekről a törvényjavaslat általános része VIII. fejezetének indokaiban bővebben szólottunk. A felosztást illetőleg, a testi sértések ép ugy mint az emberölések — mindenekelőtt: szándékosokra és gondatlanságból származóitokra oszlanak. A további felosztás: a testi sértéseknek súlyosságuk szerinti osztályozását állapítja meg, mely tekintetben törvényjavaslatunk három osztályt különböztet meg. A controversia tehát: vájjon a testi sértésnél, sídyossága szempontjából a hármas vagy kettős felosztás fogadandó-e el, vagy pedig a mint ezt az orvosok — s a legnagyobb hangsulylyal Limann —- követelik, minden felosztás mellőzendő: már az által is az előtérbe lép, mert törvényjavaslatunk első szövegének megállapításakor — a kettős felosztás fogadtatott el; mig az utóbb előterjesztett — módosított szövegben a hármas felosztás jutott érvényre. A kérdés tehát önként felmerül: hogy melyek voltak az elhatározó okok az előbbi rendszer elfogadásánál ? s mely indokok találtattak elég nyomatékosaknak a rendszer-változás igazolására ? De ezzel még nincsenek befejezve a felosztás controversiái. Mind a kettős, mind pedig a hármas felosztás keretén belül is felmerül még azon további kérdés : vájjon megengedve a kettős, vagy pedig a hármas felosztási rendszert: az elválasztó vonal az egészségmegzavarás, illetőleg a munkaképtelenség napjainak száma által jelöltessék-e meg s ez által, az úgynevezett „dies eritica" körüli vitákra nyittassék alkalom? vagy pedig a sértés fokai a súlyosság két vagy három különböző fokának megfelelő megjelölésekkel könnyű, jelentékeny ós súlyos testi sórtósekül különböztetvén meg a törvényben: mindenik concret esetben az orvosra bízassák annak meghatározása: hogy az észlelt sérülés az orvosi tudomány tételei szerint enyhének, jelentékenynek, vagy súlyosnak tekintendő-e? Azon kérdéssel tehát, hogy miért fogadtatott el a hármas felosztás? s miért állapíttattak meg eriterion gyanánt a betegségi napok? -- már önigazolás végett is szükséges lesz foglalkoznunk. Annyi kétségtelen, hogy e kérdés: vájjon könnyü-e valamely testi sértés, vagy nem könnyű? és ha nem az: vájjon sulyos-e, vagy nem súlyos? nem jogtudományi kérdés. A jogtudósnak, a bírónak és a törvényhozónak az orvostól kell ezekre a feleletet várni s a törvény általi biztos megállapítás is csak az esetben érhető el, ha ez az orvosi tudománynak vitán kivül helyezett, apodicticus tételére támaszkodhatik és ezt emeli törvényerőre. Ámde, ha az orvosi tudomány nem jutna ezen eredményre; ha a külömbség határvonalait nem képes megjelölni, ha általános hatályra számított tüzetességgel nem határozhatja meg: mi a könnyű, mi a súlyos testi sértés? hol végződik az egyik? hol kezdődik a másik? ez esetben a törvényhozó nem birhat azon minden ellenvetést előre kizáró biztos alappal, melyet megszerezni óhajt, s mely a törvény illető határozmányait, az önkényesség minden vegyitekétől felmenthetné. Ily esetben három utat követhet a törvényhozás: Azt teheti ugyanis: 1. hogy egész általánosságban és minden közelebbi megjelölés nélkül, büntetendőnek nyilvánítva a testi sértést: az ez által okozott sérülés valamennyi eseteire, egy büntetési tételt állapit meg. E büntetési tételnek a dolog természeténél fogva, igen tágnak kell lennie, hogy abban a legenyhébb tűszurás az ember physiologicus rendszerének csaknem teljes szétrombolásáig, sőt az előre eltökélt szándékból véghezvitt legsúlyosabb testi sértésig megfelelő büntetését találja. E büntetési tétel minimuma 24 órái fogház, maximuma pedig 10 évi fegyház volna; e szerint lenne a törvényben egy büntetési tétel, mely 24 órai fogháztól 10 évi fegyházig terjed E rendszer mellett — mindenik concret esetben az orvos feladatává válik: megmondani, hogy a sérülés könnyű, jelentékeny, vagy sulyos-e ? s ennek folytán a biró feladata lenne. a büntetési tétel rengeteg keretében kikeresni először a megfelelő büntetési nemet, — fogház,
