Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 153 got elmulasztják, s ennek .folytán valakinek halálát habár sértési szándék nélkül okozzák: súlyosabb beszámítást érdemelnek, s enélfogva e szakasz alá esnek. A rendőri büntetőtörvénykönyv bizonyos tekintetben kiegészítő része a jelen szakaszoknak, a mennyiben abban megállapittatnak az elővigyázat, az óvatosság [és a szabályok meg nem tartásának büntetései azon esetekre nézve, melyekben — a hanyagságnak nem volt káros vagy ártalmas következménye. Az alapot, és a szabáyt a 280. §. alá eső esetek megítélésénél: a hivatal — a tudomány, az iparág, a foglalkozás szabályai vagy az erre vonatkozó különös hatósági szabályok képezik: az orvosra nézve az orvosi tudomány, a gyógyszerészre — a vegytan szabályai, az egészségi törvények, valamint a gyógyszertárak kezelésére nézve külön fennálló szabályok és rendeletek. Ugyanez áll a méreggel foglalkozó iparágat üző személyekre nézve is; az építészeti szabályok, rendeletek és rendőri intézkedések irányadók az építészekre nézve; s ha e szabályok, •rendeletek, intézkedések megsértéséből, mellőzéséből vagy nem kellő alkalmazásából, valakinek halála származott: a felelősség a 280. §. szerint irányul. A 281. §-hoz. Gyilkosság és emberölés esetében, ha a meghalt után oly személyek maradták, á kiknek tartásáról ő volt köteles gondoskodni: ezek részére megfelelő kártérítés is Ítélendő meg, mely a viszonyokhoz képest, egyszer mindenkorra fizetendő tőkéből, vagy évi járadékból állhat. Az intézkedés — a polgári törvénykönyv egyik alaptételének szükségszerű folyománya, illetőleg alkalmazása, az emberölés eseteire. E szakaszra — ha rendes polgári törvénykönyvünk volna: nem lenne szükség. De ez hiányozván, s a gyakorlat nem lévén minden tekintetben megfelelő: az útmutatást felveendőnek tartottuk. XIX. FEJEZET. A párviadal. Tévedtek hazánk 1486-ik évi törvényhozói, midőn az azon évben hozott 18. t. ez. 1. §-ában a párviadalról azt állították: „illud judicii genus extra hoc Regnum in mundo ináuditum." A párviadal ugyanis nemcsak nálunk, hanem egész Európában, törvényszerű, a bíróság által elrendelt, és ezelőtt végbemenő bizonyítási módot képezett, csaknem épen ugy, a mint ezt hazánkra nézve az 1471. 28. t. ez. 5. §-a mondja: „Quod in causam attraetus suam innocentiam nunquam juramento, sed communi inquisitione, aut duellari certamine expurgare valeat. De sajátságosa már emiitett 1486:18. t. ez. intézkedése különösen azért: mert midőn egyik határozványában ezen — állítólag sehol a világon Magyarországon kivül, nem létező bíráskodási nemet örökre megszüntette — „perpetuo aboleatur" — azt egy másik intézkedésében mindazon ügyekre nézve, melyeket illetőleg más bizonyíték nem létez: hatályban hagyta. Az abolitio mindössze is abban állt, hogy a párviadalt ne a „Sedes judiciaria", minthogy ennél a király személyének helytartója, az érsekek ós püspökök is jelen lehetnek, hanem a „Curia Milítaris Eegiae Majestatis

11 rendelje el. A párviadal — e pusztító társadalmi kór; német eredetű; a németekkel ment Rómába, s onnan terjedt szét egész Európában, sőt az egész polgárosult világon. Nem sikerült ezt kiirtani, sem a tridenti zsinat határozatának, sem az ellene hozott legszigorúbb világi törvényeknek. A sikertelenség ezen tényével mindenik törvényhozás kénytelen számolni, s a mely ezt nem teszi, mint KÉPY. H. IB0MÁNY 1876-78. IX. * 20