Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
148 372. szám. megbüntetése által irányul, nálnnk gyakorlati szempontból sem tekinthető fölöslegesnek. Belgiumban nem volt szükséges a kérdéses intézkedés; de mi nálunk, s különösen most, nem áll azon érv, melyet a belga bizottság, az indítványozott szakasz ellen felhozott. Javaslatunk inditványba hozta tehát az emiitett intézkedést, a fentebb kiemelt okokból, melyekhez hozzájárul az is: hogy hasonló határozmányt, már 1843-ik évi törvényjavaslatunk szerzői is szükségesnek tartottak, s azt törvényjavaslatuk 130. §-ába fel is vették. • Nem látjuk ezenfölül szem elől téveszthetőnek a 271. és a 270. §§-ban körülirt cselekmények közti szoros rokonságot sem, a miből azt következtetjük: hogy az egyiknek fölvétele, a másik elfogadását vonja maga után. Mindkettő, bizonyos tekintetben közös alapokon nyugszik, a mint az 1843-ik évi javaslat mindkét esetet — csakugyan egy szakasz alatt intézte el. Ezen közös szempont képezi okát annak — hogy a mi javaslatunk is mindkét esetére ugyanazon büntető tótelt állapította meg. A 271. §. második alineája: az úgynevezett amerikai párbaj ellen irányul. Bindingnek teljesen igaza van, s Geyer is a lényeget illetőleg csatlakozik e véleményhez: hogy az úgynevezett amerikai párbaj, nem párbaj hanem az élet elleni bűntett, végy vétség — sőt esetleg gyilkosság. Közelebbről tekintve, ezen, különösen a fiatalság közt elharapódzott vészt: a cselekmény — az öngyilkosságra való kölcsönös felbujtással analóg, s ez okból vétethetik — mint a 271. §-nak qualificalt esete, ezen szakasz alá. Az olasz törvényjavaslat is 370. czikkében — tehát a szándékos emberölés elleni reatumokról szóló fejezetben intézkedik mindazon esetekről, melyekben valaki más által öngyilkolásra biratik. A kérdéses szakasz akként van szövegezve, hogy az — az amerikai párbajt is magában foglalja; ez még inkább kitűnik abból: hogy a párbajról szóló fejezetnek nincs oly intézkedése, mely az úgynevezett amerikai párbajra alkalmazható lenne. A 405. czikk b) pontja volna az, a mely leginkább magyarázható ez esetre: azonban.-arzon kitétel „ha világosan megállapittatott, vagy a párbaj minőségéből kiderül: hogy a vivók egyikének halva kell maradnia — ,, rimanera vcciso íl — határozottan a párbaj helyén maradásra utal, a mi az amerikai párbajjal össze nem egyeztethető. • A német büntetőtörvénykönyv nem intézkedik az amerikai párbajról, mely hiányt Geyer sajnos hézagnak nevezi. Javaslatunk különbséget tett a büntetések közt — az eredmény szerint: mely különbség — a bűntett vagy vétség által okozott kár vagy sérelem nagysága, mint az evaluationak általunk már tíbször emiitett egyik tényezője által eléggé in^okoltatik. A 272. §-hoz. Nem büntettetik az emberölés: 1) a 78. és 79. §§. esetében; 2) ha a halál az által okoztatott, hogy az állam vagy közhatóság fegyveres ereje, hivatásának gyakorlatában fegyverét jogosan használta. Ismeretes a rendszer — mely a ,,1'homicide excusable et justiciable" eseteinek külön fejezetben való felsorolását tartja szükségesnek. Az egyik csoport a büntetés leszállítását: a másik a büntetlenséget vonja maga után. Mi a rendszert magát — egész teljességében nem fogadtuk el: a 272. §-ban mindazonáltal megjelöltük az eseteket, melyekben a szándékosan okozott halál elveszti büntetendő jellegét. Az 1) pont inkább csak figyelmeztetést tartalmaz; a másik — kifolyása a fegyveres erő, s a rendőrség szolgálati szabályainak. A 2) pont fontossággal bir az által: mert a fegyver nem-jogos használata által okozott emberölést: a büntetlenség esetei közül kizárja; a minek folytán a cselekmény — a 442. §. intézkedése szerint is, szándékos emberölést, esetleg gyilkosságot képez.
