Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
372. szám. 139 nincsenek kifejezve, s hogy a bűntett mindkét fajának — a gyilkosságnak, valamint az emberölésnek positiv alakban való formulázása — épen ezen oknál fogva mindenkor veszélyes. Igen sok van nyerve az eszme tisztázására, különösen a gyakorlatban mutatkozott veszélyek elhárítását illetőleg már azáltal, mert Németországban is el van ismerve azon igazság: hogy nem csupán az affectus képezi azon lélekállapotot, mely az előremeggondolást, az átgondolást, az érett megfontolást — illetőleg a megfontolást kizárja. Ezen első rendben negatív eredmény, positiv béltartalmat nyer, ha a most megjelölt lelkiállapotokat véve alapul; praemeditáltnak állítjuk az emberölést, mely előre-meggondolással, átgondolással, érett megfontolással, vagy mgfontolással követtetik el. # Mi a praemeditatio 0 ! Carmignani mondja: „Praemeditatio definitur occidendi propositum, frigido, pacatoque anirno susceptum, moram habens-, atque occassionem querens, ut crimen velüti exoptatum finen perficiat." Baronio pedig következőleg nyilatkozik: „Ut homicidium dicatur commissum animo deliberato vei ex proposito, necesse est quaedam meditatio, seu destinatio committendi homicidium, et deinde ex intervallo sequatur actus. Et aliud est habere animum occidendi, aliud habere animum deliberatum occidendi." A két nagy nevű irónak megállapításait ma is helyeseknek tartjuk. A praemeditatio öszszetett szó, s két eszmét fejez ki; az egyik a „prae", mely az időhöz való viszonyt — előző időt, illetőleg — az idő tekintetében megelőzést jelent; a másik a „meditatio", mely nem csupán a gondolatot, nem csupán az akarat működésének eredményét, hanem érlett, átfontolt, kiszámított, mérlegezett elhatározást fejez ki; oly elhatározást, mely reflexió által a lélekben érlelődött, s ezen érlelödés következtében megállapodásra jutott. E két szónak összetételéből származó két eszme együttesen fejezi ki a praemeditatiot, melynek tehát egyik eleme az idő, másik pedig a gondolat érlelődése — megfontolás levén: az egész eszme abban nyilvánul, hogy arra nézve, hogy praemeditatio létezzen — a cselekménynek — az elkövetés előtt megfontoltnak kell lennie. Hogy előzetes megfontolás következménye legyen a tett: a gondolat megfogamzása és a tett véghezvitelének megkezdése között bizonyos idő követeltetik. Ezt a fenntebbi analysis is előtünteti. De mennyi legyen ezen idő? milyennek kell lennie az intervallumnak? E kérdésnél határozott válasz nélkül hagy minket a tudomány. Sikertelen, mert csalódáson alapuló kísérletek történtek ugyan ezen irányban is; egy pápai rendelet hat órában állapította meg azon időközt, melynek az elhatározás és a foganatosítás közt lefolynia kell, hogy praemeditatio létezhessen; mások egy napot — ismét mások egy éjnek — a csendesülés és a nyugodt megfontolás szelid anyjának közbejöttét követelték. Mindez helytelen, s azon elhibázott nézetből eredt: hogy megállapítható oly általános anyagi mérv, melyen a lélekmüködésnek változatait és átmeneteit megmérni lehessen. Az egyedül biztos mérv mindenik eset különös körülményeiben, és viszonyaiban s legtöbb esetben — az emberölés által eléretni óhajtott czél ismeretében rejlik. Ha ezek azt mutatják, hogy a gondolat megfogamzása, és a tett megkezdése közt annyi idő eltelt, a menynyi szükséges — hogy tekintettel a concret viszonyokra az ész visszanyerje hatalmát: ez esetben — a mi az időt illeti, az előzetessóg föltételének meg van felelve. Hogy azonban csakugyan visszanyerte-e az ész hátamat: ez a második tényező — a megfontolás létének vagy nem létének kérdésétől függ. Annyi bizonyos: hogy a megölési elhatározásnak, a véghezvitelt meg kell előznie; és bizonyos is: hogy ezen elhatározásnak r sm szabad annyira rögtöninek lennie, hogy a tett véghezvitelével összeessék. Az érlelödés — a megfontolásnak e synonimája már magában is bizonyos időt tételez fel, ós föltételez bizonyos lelki processust — mely a rögtönzést kizárja. Meg kell erősödnie az akaratnak: s csak ekkor lehet előre megfontolt szándék. Igaz — hogy ^e megerősödés bizonyos esetekben igen gyors; a rablógyilkosnak nincs szüksége hosszú tanakodásra, hogy a rablás előtt elhatározva annak meggyilkolását, a ki útjában álland, vagy 18*
