Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 119 erklárt er hiemit denjenigen för schlechterdings straffrei, welcher nicht wieder besseres Wissen, als etwa nur aus Fahrlássigkeit falseh denuncirt hat. Oder man agrumentirt so: indem der Gresetzgeber, dem nicht wider besseres Wissen Denuncirenden kéme Strafe androht wegen falscher Anschuldigung, hat er diesen Denuncirenden noch keinesweg's von seiner etwaigen strafrechtlichen Verantwortliclikeit wegen Beleidigung im Sinne von §. 186 entbunden, und es kann daher unter den sonst erforderlichen Voraussetzungen recht wohl geschehen, dass der Betreffende trotz seiner Freisprechung von dem ersten Vergehen doch wegen des zweiten gestraft wird." A helytelenséget, mely ellen a nevezett szerző alaposan küzd: megszünteti a mi javaslatunk 217. §-a, mely legalább ezen irányban kizárja a hamis vád és rágalmazás — illetőleg a német törvénykönyv szerint a becstelenités ideális concursusát. „állit vagy terjeszt." Nemcsak az büntettetik, a ki a rágalmat koholja: hanem ki azt terjeszti. A „nominatio auctoris" nem zárja ki a rágalmat. A dolus meg van abban: hogy a terjesztő, oly tényt állított, melynek valódiságáról nem volt meggyőződve. A rágalom veszélyessége a valótlan ráfogás elterjedésében áll: a ki tehát azt terjeszti, ép azon eredmény eszközlésén működik, mely eredmény ellen van intézve a büntetési sanctio. A 248. §-h o z. Egy évig terjedhető államfogházzal és 1000 frtig terjedhető' pénzbüntetéssel büntetendő' a rágalmazás: ha a rágalmazó állítás nyomtatvány (4. §.) vagy nyilvános helyre kiállított képes ábrázolat által tétetik közzé vagy terjesztetik. A sajtó egyik leghatályosabb eszköze lévén az eszmék nyilvános terjesztésének: a mint • leghasznosabb, ugy a legveszélyesebb is lehet. Oly cselekményekre nézve tehát, melyek bűnössége, vagy bünösségi fokozata, a nyilvánosságtól, a terjesztéstől van föltételezve: természetes, hogy a sajtó — mint a terjesztés legmesszebb ható módozata, különös szempont alá kerül. A rágalom és a becsületsértés — eltekintve a nyilvános terjesztés egy vagy másik módozatától: büntetendő cselekményt képeznek. Nem azért vétség a rágalom, s nem azért büntettetik a rágalmazó: mert a becstelenitő tényt hírlapban állította; a tett maga közönséges delictum: csupán a terjesztési módozat, illetőleg eszköz — a kivételes. De igen is indokolt az ezen rendkívüli eszköz által terjesztett rágalom súlyosabb büntetése; először azért, mert az Írásba foglalás, a nyomdára való előkészítés, vagy a rajz előkészítése, metszése, fényképezése, nagyobb fokú konokságot, átgondolást és kiszámított tervszerűséget tételez fel, másodszor: mert a nagyobb nyilvánosság a rágalmazottat illetőleg veszélyesebb; a sérelem — a terjedés nagyobb aránya szerint — nagyobb De nem minden tűnődés nélkül állapíttatott meg a 248. ós 249. §§-ban az államfogház. A rágalmazás minden körülmény közt alacsony és gyalázatos — sok esetben igen veszélyes bűntett. A custodia honesta, ezen inhonestus cselekményre: alig tekinthető megfelelő büvtetésnek. ki elhatározó indok e büntetési — nem elfogadásánál az volt, hogy a hazánkban uralkodó fogalmak szerint, ezen tekintet a sajtó iránt nem mellőzhető. Azt pedig, — hogy a súlyosabb esetben custodia honesta, az enyhébb esetben pedig fogház vagy börtön alkalmaztassák: az igazságos retributionak nem igazolható megsértését képezte volna. A 249. §-hoz. A ki más ellen sértő kifejezést használ, vagy sértő cselekményt követ el — a mennyiben a 247. §. esete nem forog fenn: a becsületsértés vétségét követi el, és 500 forintig terjedhető pénz-